Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
15 felhagyni, ugyanis ekkor készítette elő Origenes műveinek kiadását, melynek közrebocsátásában megakadályozta halála, mely hosszas szenvedés után az 1536 évjul. 11 és 12-ike közötti éjjelen következett be. Vagyonát, mely készpénzben mintegy 7000 aranyra rúgott (60,000 kor.), Amerbach Bonifác baseli egyetemi tanárnak hagyta ; arany és ezüst serlegekben s más drágaságokban majdnem királyinak mondható kincséből többi barátai szintén kaptak emlékeket; a szegények segítésére, férjhez menő leányok támogatására és jó reményű ifjak iskoláztatására is tekintélyes összeget juttatott. Összes műveit 1540-ben Beatus Rhenanus 9 kötetben, később 1703—1706. Leydenben Leclerc 10 ívrétű kötetben adta ki. Ezekből a könyvek mai alakjában 40 testes kötet is kitelnék ; már ebből fogalmunk lehet roppant irodalmi munkásságáról. Irodalmi jelentőségére nézve idézem egyik méltatójának szavait: „Az ő sokszerű és a szükséges segédeszközök megszerzésében való nehézség mellett kétszeresen elismerésre méltó ismeretei nemcsak a görög-római, hanem az egyházatyák irodalmában is; pihenést nem ismerő munkássága, termékenysége és sokoldalúsága az alkotásban, noha állandó lekötöttséghez nem szabódó életmódja, betegeskedése meg más kelletlenségek is állandóan zaklatják; a latin nyelvnek oly művészies és mégis mesterkéletlen kezelése, noha gondolkozása és érzelemvilága oly sok tekintetben eltér a régi kortól; gyors felfogása és a gondolatoknak találó kifejezése; előadásában a rendkívüli kellem, élénkség és mozgalmasság; finom, klasszikus, de mindazonáltal minden pedánsságtól ment ízlése ; egyetemes látóköre és csodálatos emlékezőtehetsége : mindezen tulajdonságai íelköl- tik bámulatunkat és számára mindenkoron biztosítják a tudományok megújhodásának korszakában az első helyet.“1) Nem válhatok meg Erasmus életétől anélkül, hogy ne érinteném a hitújításhoz való viszonyát. Úgy akkor, mint később sokan vádolták kétszínűséggel és gyávasággal, hogy nem állott Luther pártjára. Igen találó Paulsen ítélete, mely igazságot szolgáltat Erastnusnak. A szemrehányás — olvassuk Paulsennél, — kevés lélektani belátásra és nagy elfogultságra vall. Már magában véve is aligha méltányos azt kívánni egy olyan férfiútól, aki I; Reichling; Ausgewählte päd. Schriften d. D. Erasme 1896. 35. 1.
