Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1908
51 tér is. Válogatott egyházi beszédeit 1904. óta (a beszerzés ideje!) még nem vette tanuló a kezébe. Kalauzát sem forgatják. Nagy irói jelességeit szépen meg lehetne ezekből ismerni, tartalmából pedig mennyi épületes okulást lehetne meríteni ! Kettős haszon jár vele: lelki és szellemi. A jó öreg bibliafordító Káldi akár ne is volna a könyvtárban. A 16. és 17. század vallási küzdelmeibe az ő egyházi beszédei nagy fénnyel világítanak bele, tősgyökeres magyarsága ritkaság az ő korában, mindenképen érdemes vele foglalkozni, de hát a tanuló figyelmét és érdeklődését ma már egyéb dolgok kötik le. Sok érdekes könyv van örök veszteglésre kárhoztatva. Nem olvas el egyet ezek közül az sem, akiknek a kezébe nyomjuk. Mert az olvasásban valami hagyomány uralkodik : mindenki csak jó könyvet szeret olvasni. Ez a jó könyv pedig nem más, mint valami érdekfeszítő regény, mely a maga izgalmaival egészen lefoglalja, magával ragadja, ismeretlen semmiségbe viszi az ifjú olvasót. Gyakran lehet tapasztalni, hogy a különben szorgalmas és jó tanulók is néha hetekig ellankadnak, figyelni nem képesek, még tanulni se, mert idegen területre tévedt a gondolatuk. Bizonyára valami jó könyv akadt a kezükbe, amelynek a hatása nyomban mutatkozik. Az olvasásnak ezen a hagyományán ideje volna már változtatni. Kegyeletre kell tanítani az ifjúságot, hogy ne feledje cl történelmünk nagyjait, hanem igyekezzék mííveikből, alkotásaikból megismerni és megérteni őket, hogy aztán tisztelni és csodálni is tudja. Jellemképző munka ez, s a magyar ifjúságnak ilyen munkára van szüksége. Az iskolai ünneplések üresek, tartalmatlanok, külső csillogása belső semmiségnek, kegyeletesek vagyunk látszólag, lélek nélkül. Az az igazi kegyelet, ha tanulmányozzuk, megértjük nagyjainkat, ha nemes gondolatok, érzelmek és elhatározások támadnak bennünk, hogy csak jót, hasznosat cselekedjünk úgy a magunk, mint a haza javára. Nem olvassák a természettudományi könyveket sem. A ki ismeretekre törekszik, látó körét tágítani akarja, annak lehetetlen ezeket mellőzni. Igaz, hogy nem függnek oly szorosan össze a vég- . zett tanulmányokkal és irodalmi elméletekkel, mint pl. a regény, de több haszonnal és kevesebb veszedelemmel járnak. Mindaz4*