Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905

X

vüknek megörökítése a történelemben, halhatatlanság a földön.

Ezen elméletek forrása és méltatása. — Kedves fiatal barátaim! Miért mondom el nektek mindezeket, miért tárom elétekbe az életről szóló elméleteket, mikor azok olyan szellemtelenek, olyan tartalmatlanok, olyan szétmálló alapokon épülnek ?

Bizonyos római zarándok egy fényes augusztusi reggelen Ostia felé indult. Azt remélte, hogy ott növényzetet és egészségtől duzzadó népességet talál, hiszen az ember gyógyulni megy a tengerre. És ellenkezőleg mit látott! A föld az izzó naptól fölrepedezett, csupán imitt-amott van egy-egy nyomorúságos gyepfolt, másutt csak vad dudva, amelyben sovány juhok és nyomorult marhák bolyongtak. A várost lakói elhagyták, temploma zárva volt. Az idegen sokáig keresett vezetőt, hogy a romokat neki megmutassa, végre egy sápadt ifjút talált, a ki a tűző napsugárban is egész testében reszketett a hidegtől. A kérdésre, hogy mi érte őt, égő ajkai ennyit leheltek: malária. A ragadós miazmák, a melyek nyaranta a nedves földből fölszállanak, annyira megmérgezik a levegőt, hogy azt senki sem szívhatja be büntetlenül.

Nálunk is malária uralkodik. Az erkölcsi légkör megvan mérgezve. Hemzsegnek benne a ragadós betegségek csírái, a melyek az ifjúság lelkében, szervezetében szörnyű pusztítást végeznek. Sok családban a gyermekeket és szülőket mintha fal választaná el egymástól, a legközelebbi rokonok sem értik egymást. Ezt lehet gyakran tapasztalni az iskolában is: a tanulóknak nagyon kevés bizodalmuk van tanítóikhoz. Ifjabb és idősebb nemzedék egymást megérteni egyáltalán nem tudja.