Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905
IX csak a rabszolgák és a köznép számára tartják jónak. Ok minden vallási babonán fölülemelkednek, a jón és rosszon túl vannak. Csak az úgynevezett esztétikai erkölcstan, az ízlés, szabályait vallják magukra nézve kötelezőnek, egyebekben ők maguk a törvényük maguknak. Minden szenvedélyüket szentnek, azoknak minden kielégítését szükségesnek hirdetik, ha könnyek, ha nem csupán maguknak, hanem másoknak romlása árán történik is megvásárlásuk. Sőt a vétek az ő szemükben a genienek első jelentkezése. És ha tőkéjük időnek előtte kimerült, ha már többet nem élvezhetnek, megátkozzák életüket. Agnoszticismus. — Az embereknek még egy harmadik osztályát akarom megnevezni: ezek az agnosztikusok (i—Yvöst?.) Nekik sincsen vallásuk, de^ellenséges érzülettel sincsenek ellene. Ha az agnosztikust kérdezzük, van-e Isten, így válaszol: Nem tudom, mivel tudományosan nem bizonyítható, pedig az ember csupán azt tekintheti igaznak és valónak, a mit érzékei igazolnak. Kérdjük, hogy a lélek halhatatlan-e? Talál-e az ember odaát kárpótlást az élet fáradalmaiért? Azt felelik : Nem tudom. — Kérdjük: mi a kötelesség, mi az erkölcsi tartozás, az erény és bűn, a jó és a rossz? Azt felelik: Nem tudom. Ignoramus — ignorabimus, nem tudjuk, nem is fogjuk tudni. Különben is fontosabb föladatokat kell teljesítenünk, mint hogy terméketlen, skolasztikus elmélkedésekbe bocsátkozzunk. Es melyek azok a fontosabb föladatok? A tudomány, művészet és emberszeretet ápolása, a műveltség terjesztése és a népnek politikai fölvilágosítása. Az agnosztikusok tetteik irányítójának a vallástól teljesen független, tisztán az észből és b.ecsületérzésből származtatott erkölcstant (etikát) tartják; serkentőjük pedig a dicsőség, ne