Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

XXII.

azonkívül, hogy Arago emlékbeszédeit legtöbb alkalmam volt tanulmányozni, nem minden terv nélkül idézem többnyire őt. Látnunk kell, hogy a mathézis benső munkájának elmondott eredményei nem esetlegesek, hanem harmonikusan együtt találhatók ugyanazon jellemekben.

Engedjék meg tehát, hogy róluk még egyszer beszélhessek és eddig bemutatott jellemvonásaik mellett önzetlenségüket, feddhetetlenségüket, embertársaik iránt tanúsított gyöngéd gondoskodásukat magasztaljam.

„Carnot a közjólét-bizottságnak tagja, aki 1793-ban a köztársaságnak tizennégy hadseregét szervezte, aki az összes csapatmozdulatokat intézte, aki a tábornokokat kinevezte és helyettesítette, aki a szükséghez képest, miként Wattignies mellett, csataközben, az ellenséges ágyúk tüzelése alatt, őket a vezérségtől fölmentette, csak egyszerű mérnökkari kapitány volt.“2) „Nem vagyok képes elhitetni magammal, hogy e kurta nadrá- gos és kékharisnyás egyéniségben Carnot rejlenék“, így nyilatkozott róla egy hírneves tiszt.2) Tehát nem törte magát, hogy előrehaladjon, karriért csináljon, arra sem, hogy magának rang és állás által fényes jövedelmet biztosítson. Volt ugyan ambíciója, „de ez a háromszáz spártainak becsvágya volt, a kik a Thermopylék védelmére keltek.“3) „Az az ember, aki mindenhatóságában még csak arra sem gondolt, hogy rangfoka által egyenlővé tegye magát azokkal, akiknek roppant hadműveleteit intézte, a szerencsének kegyét is megvetette. Midőn a magánéletbe visszatért, alig volt épen atyai öröksége. Miként volt lehetséges, hogy Carnot egyszerű szokásai, a fényűzés és költekezés iránt tanúsított ellenit Carnot, 99. 1.

2) Carnot, 48. 1.

3) Carnot, 101. 1.