Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

XX111.

szenve mellett, bár akaratlanul, nemcsak meg nem gazdagodott, hanem még olyféle jólétre sem tett szert, mint azok, akik hozzá hasonlólag sokáig nagy hivatalokban ültek? Tettei megadják a feleletet.

Azon pillanatban, midőn Carnot a hadügyminisztérium tárcáját elvállalta, a hadsereg zsoldja, só't ami még bámulatosabb, a tisztviselők fizetése is tizenöt hónap óta nem volt kifizetve. Néhány hó eltelte után minden ki van fizetve, kivéve a miniszternek járandóságát!

Egy lókereskedő, akinek ajánlatát Carnot helybenhagyta, a korában nagyon divatos szokás szerint, gombostűpénz (borra való) címe alatt Carnotnak jelentékeny összeget adott, úgy hiszem 50,000 frankot. A miniszter eleinte nem érti a dolgot. . . . megmagyarázzák. Carnot korántsem haragudott, nevetve fogadta el az átnyújtott bankókat. Egyik kezével elveszi, a másikkal visszaadja első részletfizetés gyanánt a lovak ára fejében és rögtön a nyugtatványt is követelte.

A pártoskodók, még legdühösebb fölhevüléseik közepette is, elég eszesek voltak, hogy nem támadták meg Carnot-t, mint magánembert. Tisztátalan leheletük soha sem kísérletté meg, hogy fiúi, házastársi és atyai erényeit bemocskolják. Érdektelensége tekintetében barátai és ellenségei egyaránt állhatatosan egyetértettek.“1)

Idézem még Latour d’Auvergne2) esetét, mert az ember és érdembecslilésnek leggyöngédebb, legtalálékonyabb vonásait tartalmazza.

„Latour d’Auvergne kapitány az ellenség ellen a határ felé vonul. Szerénységénél fogva visszautasít minden előléptetést, a régi kapitány makacsul kapitánynak marad. — Hogy azonban a haza meg ne fosztassék

1) Carnot, 101., 102. 1.

2) Olv. Latúr-dóverny.