Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

XVII.

gályos beszédet és lelkendező képzelődést tartják lélekemelőnek. „Ellenben az egyiptomi akadémiában, bár épen nem óhajtották a képzelőtehetségnek amaz elvitázhatatlan jogát megszorítani, hogy az emberi szellem számára új utakat jelölhet, megegyeztek abban, hogy az elméleteket csak akkor iktatják a tudomány évlapjaiba, miután a tapasztalat és a számvetés szigorú bírálatán áthaladtak.1) Ha a tudomány emberei mindenkor e véghetetlenűl szerényebb, de biztosabb szerepre vállalkoztak volna, sokkal előbb volnánk.“2)

De egyéb ügyeink is jobban fejlődnének, ha a vezető emberek szokva volnának mindig mélyen meggondolni magukat az eszméket. E helyett szokásuk itt-ott fölmerülő tartalmatlan, jól át nem tekintett, de jól hangzó jelszavak szerint rándítani olykor-olykor a gyeplőn. így nincsen egyenletes haladás; idegesség van, de nincsen növekvő szellemi élet.

Az akadémia palotáját a kairói dühöngő tömeg megtámadta. Monge védelme sikeres volt, a palota „harmadfél napi körülzárolás után szabaddá vált.“3) Nehezebben tudtak volna megvívni más ellenséggel, hogyha erre idejük maradt is volna. Megkísérelték a tudománynak híveket szerezni; chemiai és fizikai műszereik jól működtek, de hatástalanul maradtak; fölemelkedő léggömbjük alatt „a rangbeli lakosok elhaladtak anélkül, hogy méltónak tartották volna fejüket egy pillanatra oda irányozni, a hol a gömb méltóságosan a magasba emelkedett“.4) Okát jól jegyzi meg Arago. Oly embereknek, akik az Ezer egy éj olvasmányával növekedtek föl, tetszhetik-e valami, a mi nem mesés, érdekelheti-e őket

1) u. o. 103. 1.

2) U. o.

3) U. o. 102. I.

4) U. o. 104. 1.

2