Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904
XVIII. valami, a mi nem a túlcsapangó képzelem ábrándképe1)? A szellemi élet a mesék és képzelődések világával nehezen tud megküzdeni. A maga követőit azonban gondolkodásban és erkölcsben egyszerűekké teszi. „A húsz éves Carnot a Calaisbeli helyőrség tisztjei előtt eredeti embernek tűnt föl; mert sem zajos mulatságaikban, sem pedig kicsapongásaikban részt nem vett; mert inkább a könyvtárakban tartózkodott, mint a kávéházban ; mert előszeretettel olvasta Thukydidest, Polybiust, Caesart és nem a ledér szépirodalmat; mert Croy herceggel való viszonyát nem szabadságok és könnyebbségek szerzésére, hanem arra használta föl, hogy segítségére legyen kényes geográfiái kutatásokban. . . Szigorú volt önmaga iránt, mások irányában kiapadhatatlan engedékenységgel viseltetett“.2) Idősebb koráról meg ezt mondhatja ő maga: „Direc- toriumbeli tisztségem egész ideje alatt nem mentem ki tizenkétszer a házból feleségem, nővérein, vagy gyermekeim kísérete nélkül.3) így tündökölt a kormányon egyszerűséggel és szigorú erkölcsökkel“.4) Ugyanezt mondja Monge életrajza: Monge riem kevésbbé tűnt föl gáncs nélkül való erkölcsei és nemes érzelmei, mint korán érett tehetségei által.5) Nem habozott semmi veszedelem előtt, hanem nyíltan arcába mondogatott igazságokat bárkinek is, ki előtte becstelen érzelmekkel kérkedett.0) Ampere színházba nem járt. Bizonyára nem azért, mintha nem becsülte volna az irodalom klasszikus alkotásait: Homeros, Tasso, Corneille kedvelt olvasmányai voltak.7) És amennyire elfogta az ideges türelmetlenség 1) u. o. 105. i. 2) Carnot, 9. 10. I. 3) U. o. 107. 1. 4) U. o. 107. 1. 5) Morge, 25. I 6) U. o. 26. 7) Ampére, 52. 1.
