Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1903

Ezzel bevégzödött Deák szerepe a forradalmi évek tevékenységében. A békekövetség meghiúsultával a nemzet teljes erejével állott ellenségével szemben. Azonban hiába volt az óriási erőfeszítés, a magyar nemzetnek el kellett buknia e nagy küzdelmében. A győző hatalom azt gondolta, hogy most már tetszése szerint bánhatik el a bolteleven országgal, úgyhogy a haza sorsán legjobbjaink is kétségbe estek.

A csüggedés eme napjaiban Deák megőrizte lelki erejét. 1854 novemberében felköltözött Pestre s ezután a telet rendesen ott töltötte. Az Angolkirálynő szállóbeli lakása találkozó helye volt mindazoknak, a kik a haza sorsán aggódva tanácsért hozzáfordultak. „Nem is sejtette szerénysége, mily jól esett, mily lélekemelő volt akkor a népnek csak látni is közötte a férfiút, aki olyan őszintén szerette s a ki egy hosszú viszontagságos életen által mindig oly híven szolgálta a szabadságot“, mondja róla Csengeri (Deák Fér. Emlékezete. OK. 108. 1.) Élénk részt vett az irodalmi mozgalmakban, melyekben a nemzeti élet még némileg nyilatkozhatott. Az általános csúgge- désben csupán ö volt az, aki erős meggyőződéssel vallotta, hogy törvényes úton el kell következnie a nemzet föltámadásának. Sokan még a leghiggadtabbak is úgy vélekedtek, hogy a forradalmi 48 elhagyásával 1847-re kell visz- szatérni s a mit a 48-ból elengedhetetlennek találnak, mint pl. a jobbágyság eltörlését, azt szemelvényileg kell újra megalkotni. Deák volt az egyetlen, a ki azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy kiinduló pontul, hogy azzal a jövőt a múlthoz lehessen kötni, nem lehet mást elfogadni, mint a legutolsó alkotmányos múltat, a mi: 1848. (Deák Fér. Besz. II. 193.) A magyar ügyeket az 1848-iki törvények alapján összehívandó magyar országgyűlés által vélte rendezhetönek és a törvényes rendet helyreállítható-