Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1903
18 nak, a mely úton azután a Magyarorsz. és a birodalom közötti viszonyok a változott körülményekhez képest ren- dezendök lennének. A birodalmat vezető államférfiakat nagy csapások tanították meg arra, hogy a megnyugtatott Magyarország nélkül hatalmilag is tönkre jutnak. Ennek a kijózanodásnak volt az eredménye az 1860-ban kibocsátott októberi diploma. Azonban e diploma nem adta vissza Magyarország törvényeit, hanem adott olyan alkotmányt, melynek értelmében Magyarország semmivel sem lett volna külömb, mint akármelyik osztrák tartomány. Legfontosabb érdekeiben alatta állott volna az osztrák birodalom közös törvény- hozásának és kormányzatának. A nemzet ilyen alkúba természetesen még a 12 évig tartó keserves elnyomás után sem törődhetett volna bele. Deák Ferencnek mindjárt 1861. márc. 11-én a pesti belvárosi választókhoz intézett beszédében ez a felfogás érvényesült. „Elmondhatnám én is programmképen azon ingatlan meggyőződésemet, hogy az ország törvényes önállása, függetlensége s az alkotmányos szabadság alapfölté- lelei nemzeti létünknek, melyeket semmi árért, semmi nyomásért föl nem áldozhatunk. Minden csorba, mit ezeken önmagunk ejtenénk, halálos seb volna a nemzet életén. Ez mélyen gyökerezett hitvallása nemzetünknek, melyet sem anyagi kecsegtetések, sem nehéz szenvedésünk isméti megújulása, sem a veszély, mely honunk felett lebeg, ki nem irthatnak szívünkből s a mely magyarnak kebeléből kihalt ezen érzelem, az már búcsút vett a honszeretet magasztos érzelmétől és a becsülettől.“ (Besz. III. 2.) De elvei igazi rendszerességgel 1861. máj. 13-án előterjesztett első fölirati javaslatában vannak összefoglalva. Nincs államirat, melyben Magyarországnak és az uralkodóháznak kölcsönös viszonya jobban ki volna fejtve, nincs
