Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902
6 törvények egyesítették s művészetek ékítették fel. Egyenlőség a törvényekben, a tisztségek elnyerésében, szabad vallásgyakorlat s türelem a legmesszebb menő határokig megkívánták a közigazgatási hatalom mérsékletét is. Róma magasra törő szelleme feláldozta a hiúságot a nagyravágyásnak s szebbnek és megtisztelőbbnek tartotta magáévá fogadni az erkölcsöt és érdemet. A birodalom tartományai ugyan meg voltak fosztva az alkotmányos szabadságtól és a közhatalomtól. de polgárjogot is osztogattak s a kormányzat közös elvei megmentették Itália békéjét, mert ki voltak terjesztve a legtávolabbi tartományokra is. Helyes Senecanak az a megjegyzése: ,,Hol a római hódít, ott települ.“ Ilyen viszonyok között a nemzetek észrevétlenül olvadtak bele a római népbe : felfrissítették öt, de műveltséget nyervén erőssé tették magukat is mindaddig, inig a nép- vándorlás irtózatos ereje el nem seperte. Plinius azt mondja : „A római népek beismerték, hogy a társasélet alapföltételei a törvények, a földművelés és tudomány, a római hatalom által megalapíttattak. A városok emelkedtek és a tartományok gyönyörű képe egy nagy kerthez volt hasonló.“ „Alig volt lehető“ — mondja Gibbon, — „hogy a közjóiét árjában a kortársak felismerjék a hanyatlás lappangó okait.“ A hosszú béke, az egyenlő közigazgatás lassú és titkos mérget oltott be a birodalom életereibe. És az mindig áll és örök törvény marad, hogy nagy a külömbség a jó és célszerű törvények között: egyik urává teszi a másiknak, inig a másik a hatalmat biztosítja. Rómának törvényei a hasznost és célszerűt úgy foglalták magukban, mint azelőtt soha és úgy hogy bámulatos nagysága ezen nyugodott. Róma elvesztette szabadságát, mert művét hamar befejezte. Megromlott a tiszta erkölcs, mely minden ország hatalmának talpköve. eltűnt az egyetértés és a haza csendjét ettől kezdve örökös forrongások és villongások zavarták meg. A későbbi császároknak az a rossz szokása, hogy a hatalmat s igy a birodalmat is megosztották, következményeiben roppant káros volt, mert — mint Montesquieu is mondja—„bár a birodalom óriási volt, a megosztás ennek bukását okozta. A birodalom rengeteg testének, oly hosszú időn át egybekapcsolt részei ugyanis egymással annyira összeforrottak, hogy a kölcsönös függés következtében egymás nélkül fönn sem állhatták. “ És mindaddig, mig Róma a kormányzat középpontja volt, a polgárok
