Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902
7 megőrizték a nemzeti szellemet, melyet az lij, befogadott elemek is magukba szíttak; de midőn a fegyverviselés tiszte és kötelessége egyedül a parasztokra és határszéli barbárokra maradt, kiveszett a régi szellem s csak ritkán védték meg Róma trónját; a legtöbbször felforgották. A légiók fegyelmét megrontotta a nagyra vágy ás szelleme és meglazította a császárok gyengesége. A rómaiak elvesztvén katonai fegyelmezettségüket még saját fegyvereik használatával is felhagytak, pedig a fegyverrel szerzett hatalom csak fegyverrel tartható fenn. Az idegen katonák még nem ismertek országot, csak tábort, sem tudományt, csak hadakozást, sem törvényt, sőt katonai fegyelmet is csak alig. így a legszebb tartományokat dobták oda a barbárok hódító és rabló vágyának, kik hamar észrevették a birodalom hanyatlását. Az elkorcsosúlás pedig épen a határvédő légiókban volt meg a legnagyobb fokban, melyek véres kezekkel, vad szokásaikkal és kétségbeesett elhatározottságukkal néha megvédték, de a legtöbbször nem tudták, sőt nem is akarták megvédeni a birodalmat. A szellem szikrája kialudt, a katonai szellem elpárolgott; Európa népei pedig bátrak voltak és erősek. Róma valóságos világváros volt, telve kalandorokkal, kik készek voltak rá és elég merészek is, hogy az unokáknak jogos birtokait jogtalanúl lefoglalják. Gazdag volt és telve mindennemű kincsekkel. Utcáit ragyogó paloták hosszú sora tette még ragyogóbbá; tereit pedig műemlékek, szobrok, közhasznú épületek egész sokasága lepte el. Plinius korában nem egy pohárszék volt Rómában, melyen több arany és ezüst volt felhalmozva, mint a mennyit Scipio elhozott a legyőzött Carthagóból. A főváros pedig magához vonta az egész világ bűneit s a legellentétesebb szokásokat. Végső fokra hágott a fényűzés, kialudt a tudomány szeretet, hideg nagyzolás és szertartás mindenütt: eisatnyúlt a régi vendégszeretet. Róma aggkorában a kényelem és nyugalom áldásait kereste cs elpuhúlt a kéj mámorában. A nép elszegényedett, ipara pangott, alig tudott élni és mégis mindenki kereste a kéjt és csak azt az őrülésig. A régi fenséges nép hová sülyedt! A munkától elszokott s ha nyomorúlt módon egy pár fillérre szert tehetett, azt is a játék szenvedélyének és eshetőségeinek dobta oda, mig otthon neje s gyermekei tán becsületüket, tán tisztaságukat adták el egy darabka kenyérért. A fenséges Rómában, a hajdan oly szigorú Rómában
