Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902
53 és határozottsággal birt. A koronát viselő egyéntől függött annak hatalma. És még sem érhették el a régi császárok hatalmi körét, az csak Nagy-Károlynak sikerült, Ö már tényleg megszerezte a hatalmat, rendelkezett még a nemzetgyűlésekkel is s alattvalóinak nem csupán a vagyona, vére és fegyvere, hanem a felsőbb törvények értelmében még élete fölött is. Kezdetben a király jövedelmét csupán szabad birtokai, az ajándékok és büntetésekből befolyt összegek képezték, hiszen a kisebb összegeket, mint az idegenek adóját, az örökösödési díjakat maguk a hivatalnokok kapkodták szét, de ezzel szemben kiadásai is arányban állottak a jövedelmével. A hadsereget fizetni nem kellett, mert ha az egész nemzet indított háborút, abban részt kellett vennie minden szabadnak a saját grófja alatt s élelméről, fegyverzetéről is gondoskodni tartozott. Csak. ha magánérdekül ügyben kívánt hadakozni a király, akkor kellett saját költségén viselnie a háborút. A kinevezett grófok és hercegek csak politikailag függtek a királytól, és saját alattvalóiknak külön törvényeket hoztak, azokon önállóan uralkodtak, sőt hatalmukat még a király ellen is felhasználták, mint ezt a longobardok története igazolja, bár a góthok és frankoknál a főhatalom az egész ország fölött mégis csak a király kezében volt. A gróf volt a kerületekre oszlott ország egy kerületiének közigazgatási főnöke. Ezen kerületek a családok századaiból, á századok tizedekből, ezek pedig egyes udvarokból állottak. Több udvar egy helységet képezett. A frankoknál alig volt különbség a gróf és herceg közt, mig később a herceg a hadvezetést, a gróf az igazságszolgáltatást eszközölte. A longobardoknál azonban nem grófok, hanem sculdaiszok, soltészek állottak a kerület élén. Eleinte a régi helyhatóságok is a barbár tisztviselők felügyelete alatt állottak, bár voltak, mint a királyi uradalmak, egyházi birtokok és szabad községek birtokai, hatalmuk alól kivett immunis részek is; de később a helyhatóságok is függetlenítették magukat s ezzel az új községek születtek meg. A harcos, szilaj természetű grófok, hercegek, tisztviselők nem találhattak élvezetei a belúgyek kezelésében, rábízták azt a régi lakókra. Ezek pedig műveltségük, de meg érdekből is igyekeztek ezt javukra felhasználni. így indultak virágzó fejlődésnek különösen déli Galliában a városok, melyeknek ügyeibe most már nemcsak a nemesek, hanem tekintélyes és művelt polgárok és iparosok is be
