Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902
54 folyhattak. Midőn maguk a barbárok is inkább megértek a társadalmi műveltségre, szívesen húzódtak meg ezen helyhatóságok szárnyai alatt. Római mintára községeket alkottak, más helyt összeolvadtak ezekkel s a két elem egyesült egy terjedtebb község alkotására a germán tisztviselők s a rómaiak alatt. Igv születtek meg az új nemzetek és a mai Európa. De lássuk csak ezen barbárokat. A harc, a folytonos vándorlás és küzdelem nem szelídíti meg az embereket, sőt nyerssé és kegyetlenné teheti. Ezen szempontból bizony vadaknak kell gondolnunk őket is, erőszakosoknak, kegyetleneknek s olyanoknak, kik csak a fegyver jogát ismerik. A természet fia, a csatákban edzett férfi bizonyára érezte fölényét s megvetette az elpuhult rómait. De a család iránti tisztelet, az erkölcsi érzés még sem lehetett annyira megromolva, mint abban a társadalomban, melyben megtelepedtek. Ezt a bujaság már rég kimerítette, a bálványozás megrontotta s a rabszolgaság igazán aljassá is tette. A kereszténység ezekkel szemben még nem arathatott nagyobb sikereket, hiszen az ókori társadalom összes szokásaival, intézményeivel és romlottságával szemben kellett felvennie a harcot. A barbárokban az erő, a szabadság érzete s a tisztább erkölcsök, megnemesítve a kereszténységáltal mégis csak inkább segítségére lehettek és voltak is az újjászületésnek. És ugyanazon királyok utódai, kiket a nagyravágyás és romlottság jellemez, ugyanazon nemzedékek, kiknek apái és anyái a feslettség fertőjében voltak, monostorokat alapítanak, mély bűn- bánatnak vetik magukat alá s a vértanuk sírjánál zokognak. Gyermekes volt az uj társadalom, telve naivsággal, ferdeségekkel, különösen babonával elhalmozva, de magában bírta a jó irányban való fejlödhetés csiráit is. Innen indul ki a női nem tisztelete és megbecsülése is. Lehet, hogy kezdetben csupán azért, mert harcosokat adtak, — ebből fejlődött ki azon lovagkor, mely az egész középkorra a romantika báját vonja. Összevegyültek még szokásaikban is; a barbár erősített és üdítöleg hatott, a római pedig felüdült és finomított. A két társadalom vegyülése pedig eredményezte az újat, mely már sem barbár, sem antik nem volt, hanem a jövő keresztény társadalma. A római és barbár törvénykönyvek mellett most már a középkor egyetemes könyvének, a bibliának is szerep jutott. Ebben pedig a parancs mellett jóakarata tanács, a büntetés mellett oktatás és
