Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902

ő így nőm lehet azt hinnünk, hogy oly nagy számban özönlöttek volna el a birodalmát, mint a hogy a tévesen értesült vagy a veszélytől megrémült krónikások nekünk kiszínezve és ferdítve hátrahagyták. A barbárok száma általában sokkal kisebb volt, mint azon népeké, melyek közt megtelepedtek, mit legjobban a nyelvi átalakulás mutat. A római elem még a nyelven is csak így diadalmaskodhatott.

Később, a midőn megtelepedtek s a földet magukénak mondhatták, mit a rómaiak százados műveltsége nemesített meg, nekik is olyan intézmények kellettek, melyek állandósítsák e helyeken. Megvetették ugyan a rómait, mint egyént, miután diadalmaskodtak rajta, de nem fojthatták el bámulatukat nagyszerű alkotásain és intézményein. Ezekben már kicsinyeknek érezték magukat, s ha elsöpörték is politikai rendszerüket, fel kellett karolniok a társadalmit, mely új viszonyukban nekik is a legcélszerűbbnek mutatkozott.

Midőn római földön telepedtek meg a germánok, már királyok kormánya alatt éltek. Régebben nem állottak egy uralkodó alatt, hanem külön törzsek szerint alakúltak s érdekeik szerint szövetkeztek. Egységesen csupán a nemzeti gyűléseken működtek, a hol a főpap tartotta fen a rendet és a csendet.

A vándorlás után már ezt a hatalmat a királyok kezében látjuk. Igaz, hogy még csak mindig elsők voltak a hasonlók közt és saját jövedelmeikből éltek, de már is ők fogadták az idegen népek ajándékait és tisztelet nyilvánítását a nemzet nevében. A hadsereg, a legfelsőbb bírói jog még mindig nem volt náluk s az igazságszolgáltatás ügyeit a nagyok közül a szabadok befolyásával választott bírák intézték. A germánok szabadsága személyes szabadság volt, míg a rómainál az állam volt minden, a polgár semmisem. A vándorélettel azonban az egyenlőség is megszűnt. A külömbség megszületett, mert nagyra tartották a gazdag vezért s szívesen fogadtak el tőle ajándékul birtokot, mi által még alárendeltei)!) helyzetbe jutottak. így született meg a földesúri arisztokracia s a birtokosok uralma. De ha a törzsszerkezet bomlása egyesek tekintélyének növelésére is szolgált s a vezér mind több és több jogot is szerzett meg magának, még mindig nem volt a mai értelemben vett király. Csak azután, hogy a római szokásokat s a császárok alatti közigazgatást megismerték s akartak azoknak hatalmi körében működni és uralkodni.

A nemzetgyűlések hármas jogát, az Ítélő, törvényhozó és végrehajtó hatalmat könnyen megszerezhette, ki a legszilárdabb akarat