Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902

41 városokban fen tartotta még a római tekintélyt s bár a gall rómaiak szilárdan ragaszkodtak ősi jogaik és intézményeikhez, hazájuk te­rülete már úgy is egybeforrott a germánokéval. A római uralomnak azonban még ezen maradéka is tekinté­lyes volt, mert 5 század áldása és vihara szentesítette meg, míg az új kormányok jogalapja csak a kard volt. Még is meg kellett hajolni a tekintélynek a kard előtt, melyet az erélyes Chlodvig amúgy is kitünően tudott forgatni. Tournay kicsiny terület volt az ö tevé­kenységének ; uralmát nagyobbra, az egész Galliára ki akarta terjeszteni s Syagrius birtoka kincsekkel is csábítgatta a harcias és zsákmányolni szerető frankokat. Chlodvig csatabárdos vitézei Soissons alatt győztek; a sasok végkép megszűntek félelmesek lenni. Chlodvignak fejedelemmé választása következményeiben csakugyan fontos kezdett lenni s a 20 éves ifjú már egy ellenségével számolt. De a többiekkel is számolnia kelleti, mert egyesíteni akarta a szétdarabolt államokat, hogy uralma az egységes Gallián nyugod- hassék. Ez mentette meg a többi államok sorsától a frank birodal­mat, mert. az egységes kormányzás és egyenlő törvények igazán egészszé is tették, melyen törést szenvedett minden ellenségeskedés. Megtartották régi hazájukat s ha terjeszkedtek is később, szoros kapcsolatban maradtak az anyaországgal. Ez sajátságos, jellemző vonása a frank birodalomnak, ezen nőtt fel különösen a katholikus vallás felvétele után hatalma oly nagyon. Szí. Remigius és Klotildnak, Gundobald burgundi király unoka- bugának, kit épen ezen apostol ajánlására vett el Chlodvig feleségül, jutott az a szerencse, hogy a frankok megtérésének apostolai lehet­tek. Sok fáradsággal járt, de a nő győzött a vad harcoson s kü­lönben is Chlodvig elég éles eszű volt ahhoz, hogy az abból szár­mazó politikai előnyt is lássa és az alemannokon 496-ban nyert győzelme után csakugyan felvette alattvalóinak nagy részével a kalho- lilcus vallást. Szt. Remigius fényes ünnepségek között keresztelte meg. „Szelíden hajtsd meg nyakadat Sicamber! imádd, a kit megégettél és gyújtsd fel, a kit imádtál“1) monda ő az utókor egyik leghatalmasabb államának bölcsőjénél. II. Anastasius pápa pedig örömmel üdvözölte az első katholikus királyt s a „christianissimus“ nemsokára örömmel fo­gadhatta a gall rómaiak hódolatát, kik tőle várták a katholikusok 1) Toursi Gerg. II. 31. Mitis depone collá Sicamber : adóra, quod incendisti, incende, quod adorasti,

Next

/
Oldalképek
Tartalom