Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902

40

A frankok.

Országuk az Elbe és Rajna közt az Északi-tengerig terjedt ki. Törzsfőnökök alatt éltek, kik teljesen függetlenül intézték ügyeiket. Ezeknek vezetése alatt átcsaptak a Rajnán és lassanként meghódították Gallia északi részét. Büszkék és szilajok voltak a vadságig, vakmerők és harckedvelők, mit fokozott bennük a vallás is. Libanius szerint, inkább vitézségük, mint nagyszám ide következtében félelmesek:1) „vitézek tengeren és szárazon; nem hat rájuk az égalj kellemetlensége; a háborút elemüknek, a békét nyomornak, a nyugalmat szolgaságnak tekintik; ha győztek, semmi sem fékezheti őket, ha legyözettek, csakhamar fölkelnek úgy. hogy az ellenségnek sisakját felkötni sem marad ideje". Bámulták a bátorságot, s a legbátrabbak voltak az elsők a csatában. Ezek közül választották uraikat s így a sáliaknak jutott az uralkodó szerep, kik Merovaeusnak voltak a fiai. Harci bárdjukat, melyet úgy szerettek villogtatni, szerencse kisérte a csaták zajában, bár uralmukat még mindig függővé tette a római légiók rendezettebb volta. Clodion halála után Merovaeus lett a főnök, kinek fia, Childerik kicsapongásai s erkölcstelensége miatt menekülni kényszerült Thüringiába, Basinus királyhoz, mialatt otthon Aegidiust, a római magister mii i- tumot ismerték el a frankok is fejüknek. 8 évi bolyongás után azonban visszaóhajtották, s hazájába térvén, hűn követte a vele megszökött Basina királyné is, a thüringiai király felesége, kitől Chlodvig nevű fia, a frankok első királya született.1 2) Alatta a germán társadalom egész erővel veszi fel a harcot a rómaival, melyben az utóbbi az egységességért, a központiságért, az előbbi a kiterjedt hatalmas házak s így a decentrálizálásért küzd. A kereszténység. mely szintén felvette a harcot a barbársággal szemben, hasonlóan az egységesség jellegét viseli magán. A még pogány frankok pedig a burgundoknál és góthoknál sokkal barbárabbak voltak. Syagrius, Aegidius fia Beauvais, Soissons, Aniiéns, Troyes és Rheims

1) Orat. II). Cantu Caesar.

2) His ergo regnantibus simul, Basina, relicto viro suo ad Childericum venit, qui cum sollicitate interrogaret, qua de causa ad eum de tanta régióné ve- nisset, respondisse fertur : „Növi, inquit, utilitatem tuam, quod sis valde strenuus et ideoque veni, ut habitem tecum ; nam noveris, si in transmarinis partibus aliquem eognovissem utiliorem te, exspexissem utique cohabitationem ejus. Toursi Gerg.