Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902
37 és veszedelem; nálunk tisztesség. S mi még azt reméljük, hogy megállhatunk Isten előtt?! Szabad-e megdöbbennünk, hogy földeinket Isten a barbároknak adta, mikor szüzességük által megtisztítják ezt a földet, melyet ocsmányságainkkal mi beszennyeztünk V!"1) És csakugyan úgy is volt. A germánok új életerőt és erkölcsöt oltottak a rómaiakba, megedzettek azt és feltámadt szebben, erősebben, mint valaha.1 2) A nyugati gótliok alkotmánya. Az ország hercegségekre és grófságokra volt felosztva, de ezen méltóságok nem élethosszig tartottak, mint a többi germán államokban. A király vissza is vonhatta, bár a címet megtarthatták, sőt minden magasabb hivatalnok még grófi címet is vett fel. A herceget a szabad lakósok együtt választották s annyi volt, a hány tartomány. Az igazságszolgáltatás a gróf, a püspök s agardingos kötelessége és joga volt. Királyaik valóságos királyok voltak, rendelkeztek a hadsereggel, pénzt verettek, hivatalokat osztottak s ők erősítették meg a zsinatok határozatait, melyek a politikai dolgokat is intézték s ezeknek összehívása jogukban állott. A zsinaton pedig minden góth megjelenhetett. Ha valaki idézésre sem jelent meg a püspökök előtt, karhatalommal jártak el s Ítéletük a királynak hozzájárulásával jogerőre emelkedett. A népet és papságot értesíteni tartoztak a zsinatok határozatairól. Reccared után már csak a püspökök és főtisztviselőknek hozzájárulásával lehetett valaki ki- rálylyá s a király halálos Ítéletet csak a zsinat hozzájárulásával hozhatott. A papságot felmentették minden teher alól s a zsinatból bárkit kizárhattak. Roppant hatalmuk alul Chindasvint szabadulni akart s erélyessége sok vérontással és bajjal járt. Utódának Rcces- vindnek azonban mégis csak a régi alkotmányhoz kellett folya1) Inter pudicos barbaros impudici sumus. Plus adhut; dico. Offenduntur barhari ipsi im- puditatibus nostris. Esse inter Göthös non lieet scortatorem Gotlium ; soli inter eos praejudiciis nationis ac norninis permittuntur impuri esse Romani. Et quae nobis, rogo, spes ante Deuin est *? Impudicitiain nos diligimus, Gothi execrantur : puritatem nos fugimus, illi amant. Fornicatio apud illos crimen, atque diserimen est, apud nos decus. Et putamus nos ante Deuin posse consistere, putamus nos salvos esse, quando omne impuritatis scelus, omnis impudicitiac turpidudo a Romanis admittitur, et a barbaris vindieatur . . . Et miramur, si terrae Aquitanorum, vei nostrorurn omnium a Deo barbaris datae sunt, cum eas, quas Romani polluerant fornicatione, nunc mun- dent barbari castitate ? ! 2) Orosius VII. 41. Barbari exsecrati gladios suos, ad aratra conversi sünt, residuosque Romanos forent, ut inveniantur jani inter eos quidam Romani, qui maiint inter barbaros paupereiq libertatém, quam inter Romanos tributariani sollicitudinem sustinere,
