Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902

bájaival is ékíti fel. Julián gróf nem hiába hivta be az ara­bokat a király megbosszűlására, ki a hagyomány szerint kedves leányát, a bájos Florindát csábította el, országát és életét vesztette az arabok elleni csatáiban. Ezzel vége lett a birodalomnak, agóthok hatalmának, az életerős arabok előtt pusztulnia kellett az elpuhult nemzetnek, de megmaradt egy kincs, a csengő, bongó nyelv, mely már többé nem góth, hanem spanyol volt. És félezredes küzdelem közepette, melyet dicsőségesen az arabok keleti műveltsége és ha­talma ellen folytattak, megszületett a középkor romantikus lovag­kora. mely innen kiindulva az egész világot meghódította. És míg Itáliában a góth név nem volt kedves, addig Spanyolországban büszkén és önérzettel említik, mert az arabok uralma alatt itt a keresztény s független állam eszméjével nőtt össze. A germánok tehát végkép berendezkedtek Gallia földjén, mely a krónikások szerint tejjel-mézzel folyó áldott vidék volt. A társulás eszméje kezdett terjedni; a szerencsésebbek nagy uradalmakat szereztek, mások katonák maradtak s kinek-kinek ki­jelölte helyét az új rendszer. A gall-rómaiak ezután is városokban élvén, megtarthatták önkormányzatukat. Szinte jobban óhajtották a barbár uralmat, mint a hajdani rómait, mely bár dicsőséges volt, súlyos terheket rótt államaira. A tisztviselők lelketlensége, a zsaro­lások, az önkény amúgy is gyűlöletessé tették uralmukat. Erkölcs­telenségük, romlottságuk közönyössé tették őket s kíméletlenül gyalázták kicsapongásaikat, míg magasztalták a barbárok erényeit. „Mindenben a gallok az elsők, mondja Salvianus pap—. a gazdag­ságban is, de a romlottságban is. Sehol sem keresik jobban a kéjt, seholsem piszkosabb az élet és romlottabb az erkölcs“.1) És a sze­rencsétlenség sem tanította meg őket, „mert most is. bár elvesztették hazájukat s a múlthoz képest majdnem szegények, szinte romlottabbak. mint a milyenek voltak.“1 2) Vagy talán a barbárok rontották meg az erkölcsöket? Nem ! „A rómaiak szemérmetlenek a barbárokhoz képest, kiknek szüzes­sége csodálatos. Mit mondjak, a barbárok maguk is szégyenkeznek szemérmetlenségünk miatt. Mi szeretjük, ők utálják azt; mi csú­foljuk a szüzességet, a barbárok szeretik; a paráznaság náluk bűn 1) Salvianus. In omnibus quippe Galliis, sicut divitiis primi fuorc sic vitiis. Nusquam eniin improbior voluptas. nusquam inquinatior vita. nusquam corruptior disciplina. 2) Ecce etiam nunc multi ex eis, licet patria carent et in eomparatione praeteritorum opum pauperes vivánt. pejores fenne sunt quam fuerunt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom