Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902
26 596-ban nyugodtan halhatott meg; longobardjainak megszerezte az egész Itáliát. Felesége, a bajor Theodelinda, férje halála után is megtarthatta a trónt, de férjet kellett választania s így lett Turin hercege Agilulf, a második férje, ki nemzetének apostola s egyik legnagyobb királya lett. A monzai szt. János székesegyháza ma is koronázó temploma az olaszoknak, a vaskorona pedig, melyet a Gergely pápától nyert s Krisztus keresztjének aranyba foglalt szegéről neveznek így, — ma is az egységes Olaszország jelvénye. Theodelinda ezen koronáján nevezte magát Agilulf először az egész Olaszország urának, ezt telte fejére Nagy Károly, meg I. Napoleon is, kik ez által jelezték, hogy a szétdaraholt Itáliát visszakarják adni önmagának. A longobard uralom alatt a római is megtanult lemondani sok százados jogairól s he kellett érnie azzal, a mit az idegen nyújtott. Magának kellett megművelnie az egész földet s a termény harmadát a longobardoknak adnia. Megváltozott a régi állapot, mert előbb a góth jövedelmeért maga is dolgozott; s. a longobard és a római közt olyan lehetett a viszony, mint a milyen hajdan a patríciusok és plebejusok között volt. Szabadok voltak mint polgárok, de politikai jogokat nem élveztek s az állam ügyeit csupán a longobard király, nagyok és népgyülések intézték. Ez pedig meglehetősen megnehezítette az összeolvadást, mi a góthoknál, frankoknál és burgundoknál elég korán beállott. S mégis a maradék góthok is. meg a rómaiak is szívesebben vették a longobard uralmat, mint a keletit s különösen a Pó vidéke, mely úgy sem hódolt meg soha teljesen a hvzanci császárnak. A longobardok mindvégig bizonyos politikai előkelőséget követeltek maguknak s a rómainak tűrnie kellett azon bánásmódot, melyben azelőtt csak parasztot szoktak részesíteni. Még a VIII-ik században is jogi hátránynyal járt, ha a longobard nő római férfihez ment, mert gyermekei csak az alantasabb római jog szerint élhettek.* 1) Rotharis 6J3-ban kiadott törvénykönyvében teljesen szakít a római joggal s megállapítja a lombard jogot. erat violentia, nulláé tiinebantur insidiae, nemo aliquem injuste angariabat, nemo spoliabat; non erant fúrta, non latrocinia, unusquisque quoad libebat, securus sine timore pergebat. 1) Luitprandi leg. 74. Si Romanus homo mulierem Longobardam tulerit, et mundium ex ea feeerit. . . . Romana effecta est; filii, qui de eo matrimonio nascuntur, secundum legem patris Romani sint.
