Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902
27 mely csak a longobardot s a vele bevándorlottakat ismeri. Jogalapot ad a longobardok hadi jogszokásainak, a mennyiben törvény- széki jelentőségei nyer a párviadal, s mérsékli a személyes bosszúállás jogát. És a midőn a törvényhozó megengedte a rómaiaknak saját törvényeik használatát, a mellőzést kellett érezniük s nem a kegyelmet. Megparancsolta, hogy aszerint éljenek a változott viszonyokban, de az újításokat megvonta tőlük, s egy longobard megöletése két annyi vérdíjat kívánt, mint egy rómaié, sőt az úri kedvtelés is volt.1) A római pert sem indíthatott az erőszakosság miatt s míg a rómait sanyargatták, a longobard csekély pénzbírságot fizetett. „De hogyan tehetett a római végrendeletet, a longobard pedig nem; hogyan maradhatott a longobard nő örökös gyámság alatt, míg a legyőzőitekével nem ez történt; hogyan egyenlítődhettek ki a rómaiak közti perek tanú és igazolás, a longobardokti pedig párbajok és más istenítéletek által; és mindez ugyanazon egy országban, ugyanazon egy király tekintélye alatt."8) Csak a békés műhelyekben, vagy az eke szarvánál képzelhetjük el a rómait, ki nehéz napjaiban legfeljebb azon titkos társaságoknak tagja, melyek balesetek s elnyomóik kegyetlensége ellen nyújtanak némi oltalmat. És remélhetett-e szebb jövőt, valami pozíciót a társadalomban, mikor fegyvert sem volt szabad hordania? Pedig a jog a védelmet is feltételezi. (ifiíd óta azonban a római és germán jog között tátongó űrt áthidalni megkisérlette a katholikus Griinoald s nagyban egyengette a nemzeti és jogi egybeolvadást. És a római ismét remélhetett szebb jövőt annál is inkább, mert a városok s különösen azon tengeri városok, hová a longobardok hatalma nem érhetett el, menedékhelyeivé lettek a rómaiságnak. Ezekben a hatóság római maradt s minthogy a keleti császár nem sokat törődött vagy törődhetett velük, önmaguk gondoskodtak kormányukról s védelmükről. Ezen központok hatása alatt aztán a romanizmus mind több és több tért hódíthatott meg. A barbár elnyomás, a sok jogtalanság sóhajokat csalhattak ki a rómaiak kebléből, de végül is minden átalakúlás bajjal és keserűséggel jár. A vihar is felzavarja, de felfrissíti a tengert. 1 2 1) Luitprandi leg. 194. 2) Cantu Caesar i, m. VII, k, 196, 1,
