Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902

íf) szegényeket s á törvény is máskép mért a „ honesti ores“-eknek. mint a „humiliores“-eknek és a Äviliores“-eknek.1) A közigazgatás. Az adóztatás egészen római rendszerű maradt s nagyon ter­hes volt. Római és góth, sőt a király is fizette adóját javai után. A népnél megmaradt a helyhatósági igazgatás, csakhogy a decurio- kat a király nevezte ki; polgártársaik fölött a nép által skeblükből választott bírók ítéltek, ügyeltek a rendre s beszedték az adókat, miket a Praefectus Praetorii minden községre kivetett. Tisztviselők góthok és rómaiak voltak, de a kerületi gróf alá tartoztak (graphion). ki háborús időben hadvezér, békében pedig biró volt. Azonban ha római és góth [»ereit, rendesen egy római jogtudóst is vett maga mellé. Hét consularis, három corrector s öt praeses kormányozta Itália 15 kerületét, a római jogtudomány formái szerint. Kellett tehát római ministereket is tartania s Theodorik ezeknek megvá­lasztásában igazán szerencsés is volt. A Praefectus Praetorii méltóságot Liberiusnak adta, Syinmachust barátjául fogadta, Cassio- dorusnak fényes tehetségét sok más íróéval együtt igénybe vette. S mikor már a panasz a tartományokban a törvények meg nem tar­tása miatt általános lett, ezek készítették el a 154 §-ból álló ren­deletet, melyet mind a barbárok, mind a rómaiak megtartani köte­lesek voltak. Alapja a római jog és a Leges; jogászok iratai és a Caesárok törvényei. Forrásai: I. Codex Theodosianus 42 §-ban. II. Paulusnak sen- tentiai 32 §-ban. III. Diocletianus és Maximianus császárok consti- tutioi 14 §-ban. IV. Ulpianus 32, 57, 58, 96 §-okban. V. Theodosius és Valentinianus. VI. Alexander Severus törvényei. Az Edictum azonban csak a büntető joggal foglalkozik s elhanyagolja a polgárit, mi másból nem magyarázható, mint abból, hogy csak azt akarta szabályozni, ami az államot közvetlenül érintette, békét hagyva a két nép magán jogainak. Az új összegyűjtő saját nevében beszél, össze-vissza zavarja az egyes helyeket s önkényes eljárásával meg­1) Edictum Theod. 83. §. Qui ingenuum celaverint, vendiderint, vei scientes comparaverint, humiliores fustibus caesi in perpetuum diri- gantur exilium; honestiores confiscata tertia parte bonorum suorum poonam patiantur. Avagy 91. g. E d i c t. Humiliores capite puniantur, honos- tioros bonorum suorum amissione mulctentur,

Next

/
Oldalképek
Tartalom