Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1900

Ez a megtisztított világ lesz a költészet országa, egy óriási templom, a hová imádkozni és nemesülni járok, és nem piac, vagy korcsma, a hol az embereket megutálom.

Ezt a világot pedig az idealizmussal teremti meg a költő. Ez az a világnézlet, művészi temperamentum, a melylyel lelkünket birtokába veszi, s merem állítani, hogy ennek nemesebb és ihlettebb apostola irodalmunkban nincs Vörösmartynál.

Ez a világnézlet alapja a hatásnak, melyet az irodalmi munkák a lélekre gyakorolnak. Mert a műalkotás — mondja Zola — a világnak a művész temperamentumán keresztül látott része. Piszkos médium berútítja a megjelenített világot, a tiszta költői lélekben megtisztul a világ is. És a megfertőzött világ beszennyezi a lelket, mely hozzá ér, a szennytelen pedig tisztít és nemesít. Ha ezt érezni akarjuk, ha erről meg akarunk győződni, állítsuk szembe Vörösmarty műveit, melyeket az idealizmus teremtett, a modern realizmus alkotásaival. Mert olvassuk csak el pl. Zola, vagy akármelyik társának munkáját, úgy fogjuk érezni, mintha valami lidércnyomás nehezednék a lelkünkre, napokig rosszúl érezzük magunkat, lehangoltak vagyunk, s nem tudjuk miért. Olvassunk el akármilyen rémregényt, a hol az emberek hivatásszerűen űzik a gyilkosságot, rablást, méregkeverést, nem fogjuk érezni ezt a hatást. S viszont, ha valami szép, ideális munkát olvasunk, napokig eltudunk ábrándozni hőseiről, bájos hősnőiről, édes szerelmükről ; érezzük, hogy valamivel jobbak lettünk, elvágyunk innen messze-messze, én nem tudom hová, talán épen a mennyországba.

Mi következik ebből ?

Az, hogy e két irányban járó munkák érintik legközelebbről az embert: az idealizmus és realizmus mű-