Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1898
9 keclik az ünnepnek iskolai részéről: Az ifjúság a szentmise után visszatérvén az iskolába, „itt az igazgató vagy valamelyik tanár, illetőleg a lelkész alkalmi beszédben emlékezzék meg a boldogúlt Erzsébet királynéról, elevenítse tel szomorú halálának körülményeit és okait a végből, hogy a gyermekek a vallásnélküli életnek végzetes következményeit hallva attól elforduljanak és szivök hajlamainak megfékezésére és nemesítésére törekedjenek ; s buzdítsa a hallgatókat, hogy imádkozzanak a felséges apostoli királyért is ; buzdítsa a tanulókat, hogy Sz. Erzsébet hercegné példáján lelkesülve szent hitüket mindenkor hűségesen valló és gyakorló gyermekei legyenek a kath. anyaszentegyháznak, mindenkor híven ragaszkodjanak a felséges apostoli királyhoz és uralkodó családhoz, készséges engedelmességgel viseltessenek tanáraik, tanítóik, egyházi és világi elöljáróik iránt; híven, lelki- ismeretesen teljesítsék állapotbeli kötelességeiket, lankadatlan szorgalommal tanuljanak s arra törekedjenek, hogy egykoron a drága hazának hűséges, hasznos polgárai lehessenek.“ A szept. 21-iki emlékünnepen elmondott beszédet és költeményt ezen a helyen is közöljük: * Csiky Miklós tanár beszéde. Mélyen tisztelt Vendégek! Igen tisztelt Tanári Testület! Kedves Ifjúság! Szomorú, mély bánatot okozó azon gyászos alkalom, mely minket ide egybegyüjtött. Forrón szeretett halhatatlan emlékű királynénknak mélyen megrendítő halálesete az. Kegyelmes főpásztorunk kívánsága, s mindnyájunknak szívből jövő óhaja, hogy nehány percet az oly
