Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1897
11 sék országa itt fog megvalósulni szemünk előtt. S mi fonjuk a szálakat, hiszünk reményekben, melyek soha meg nem valósul hatnak, reményekben, melyek lehetetlenségeket Ígérnek. S nem tudunk lemondani a csalóka reményiö', elérheti n vágyakról, légvárakról, melyek a legkisebb fuvalatra romokká lesznek- P-dig csalódás, kiábrándulás naponkint éri lelkünket, s szemünk előtt terül el a jövendők nagy zátonya a temető, hogy múlandóságra intsen. Mert az a tilalomjel azt beszéli nekünk hogy kebelében nemzedékek uyugosznak, melyei: egykor szintúgy reméltek, vágyódlak és szerettek, mint mi, s most azok a szivek, melyek egykor a világot magukba olvasztották volna, hamuvá lettek, a fényes remények megsemmisültek, mint a délibáb, a vágyak meghaltak, mint tulajdonosaik. De halljuk-e és ért- jiik-e az idő e tanúságát ? Nem, nem, a jövő sem tanít lemondásra. Es igy állunk a jelennel is, annyival is inkább, mert ez dolgozik a legreálisabb eszközökkel- Nem tündérországot állít elénk, valóságos érzékelhető világba vezet, mosolyogva kínálja kincseit, — ezerfélével rendelkezik hívón, biztatón : szedj illatos rózsákat, míg tart a szép nyár S nem is kell olyan nagy biztatás, az emberek futnak utána biztatás nélkül is. A'dozalűl hoznak nyugalmat, önérzetet, polgári és férfi erényi, önmagukat, csakhogy megszerezhessék a föld javait, a melyek semmivé válnak mint a harmat a napkelte után, s legfennebb undort hagynak magok után s egy felzaklatott lelkiismeretet. Azért bö'esen mondta Socrates: az a legboldogabb, kinek legkevesebbre van szüksége. És évezredek óla osztozik e felfogásban a világ valamennyi bölcse és nagy gondolkozója. So'on bátran mondja szemébe a dúsgazdag Kiözusnak : kincs és gazdagság még nem boldogság, s Krözussal együtt érezte, érezni fogja ez igazságot, minden gazdag ember. A pénz, miut vágyaink kielégítésének főeszköze a feitileles szemlélő előtt a boldogság eszközének láts ik, de a kik a gazdagok szalonjaiban megfordultak, bizonyságot tehetnek róla, hogy talán sehonnan sincs messzebbre száműzve a boldogság, mint épen a fényes palotákból. „Ha lelkeniet a boldogság látásáril akarom fö'vidítaii, fölkeresem a pór- kunyhókat“, mondta a nagy holland feslő Rembrandt! Anakreon visszaadja Polykratesnek talentumait, mint Fokion Nagy Sándornak, vagy Socrates Archeiausnak, mert a mérhetetlen kincs b'r fása megfosztaná őket nyugalmuktól, melyet annyi önmegtagadás
