Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1897

12

útján szereztek. Vergilius a császár kegyei elöl mezei lakába vonul, hogy he.lá'a után érintetlenül hagyhass i vissza magas pártfogójának pazar adományait, s világért sem tesz úgy, mint Horatius, a ki ugyan erősen dicséri a falusi életet, a visszavonulást, de azért igen kellemesnek találja a császári kegy sugaraiban melengetö/ni. Deák F visszautasítja a nemzet és király ajánlatait, Tizián a fényes hivatalokat, s a többi nagy ember a hatalmasok kegyét és jóindulatát, mert a lemondás élei bölcseleté megelégedést biztosít számukra, míg a földi kitüntetés legfennebb csak telhetetlenségliket keltené fel. Cincinnatust, az oké mellöl viszik a legnagyobb méltóságba, adiktátori székbe, s ismét visszatér oda, mihelyt eleget telt kötelességének ; Fabricius consul maga főzi barmai számára a répát ; Bonaventnra lámpát takarít, midőn bíborossá való kinevezését Iliiül viszik ; Atilla, Nagy Károly, Hunyadi Mátyás egyszerű, durva ruhában járnak ; Nagy Frigyes a kopott szürke ruhát újra festeti, s nagy, lemondani tudó lelkűk csak annál fényesebben ragyog, népük annál boldogabb, minél öomegtagadóbbak fejedelmeik.

Es így tovább, így tagadták meg magukat azok, kik helyesen fogták fel az élet mibenlétét, a kik megtalálták az élet- bölcseség kövét. Azért mondja nemes megadással Berzsenyi is

Boldog, ki a ráméri láncokat Itt nemesen küzdve viseli,

S a hervadó, gyenge virágokat Az erkölcsnek s észnek szenteli.

S ez a csendes lemondás hangzik ki Petőfi „Utolsó alamizsnájából“" is, a hol a költőt kitüntetéssel, földi dicsőséggel kecsegtetik, de az méla megadással viszonozza :

Oh szép beszéd, óh köszönet,

De én semmit sem éhezem És nincs is szükségem reá,

Hogy elcseréljem rongy mezem.

Hanem ha dobsz egy-két garast,

Fogaddsza hála szózatom,

Mert pénzre vár az asztalos Koporsómat csináltatom.

És ezek az emberek, kik így megtanulták a lemondás nagy