Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1896
6 Ünnepeljünk tehát azon lelkesedéssel, mely minket megillet ; ünnepeljünk a vallásos és erkölcsös élet erejétől megerősített hazaszeretet szent lángjában megtisztult lélekkel ; ünnepeljUuk azon erős akarattal és fogadással, hogy tetteink rugói mindig hazánk és vallásunk érdekei lesznek, hogy buzgó és erős akarattal műveljük magunkat mindabban, a mivel hazánknak hasznára lehet Uuk : buzgón növeljük izmaink acélosságát, idegeink szívósságát, hogy karunk és bátorságunk szükség esetén erős legyen ; de még nagyobb erővel és odaadással képezzük lelkünket a jó és nemes szokásokban és elménket a tudományokban, hogy képesek legyünk a szellemi téren is sikerrel védeni édes hazánk és nemzetünk és szent vallásunk igaz érdekeit! Annak boldog reményében, hogy a nemzet ifjúsága ilyen irányban és az előtte álló nagy célok tudatában fogja felhasználni a kezénél levő nevelő eszközöket és így édes hazánk és nemzetünk a jövendő évek ezereit is virágozva éli át : a gyulafehérvári rom. kath. főgymnasium jelen ünnepét megnyitom. ______ I I. Fejér Gerő ünnepi ódája. Magyarok imája. Egy ezredév . . . s még most is élünk! Egy ezredév . . . s még áll honunk ! Nagy Isten, oh ébren vagyunk-e, Avagy talán csak álmodunk1? Nagy nemzetek rég elpihentek, A szörnyű vész rajok talált . . . S idegenben — mi elkerültük A bősz vihart, örök halált! Mi, az árvák, az elhagyottak ! — Nem volt, ki ránk tekintene ; Egyedül csak Te nem hagyál el, Magyarok áldott Istene ! Te hoztál fel Kárpdtainkra Hirdetni végtelen neved. S mi nem lettünk hálátlanokká, — Hisz’ a magyar szív nem feled.
