Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1894
11 kijáratot a Hekatoncheirek állnak őrt. Utolsó harczot Typhoeusz ellen vívja, kinek 100 sárkányfeje van, 100 süvöltő hangja és tüzet szikrázó szemé. Őt is a villámok legyőzik s a Titánokká! egy sorsa juttatják A Zeüszpárti istenek erre összegyűlnek s az uralmat maguk között felosztják. A 886-ik verstől Zeüsz feleségeinek felsorolása következik, nem különben oly hősöké, kik istennőktől, de halandó atyáktól származtak. Ez tehát ama hatalmas munka, mely úgy is becses, mint a tanitó költészetnek kiváló példája, de művelődéstörténeti szempontból még becsesebb. Nagy is volt a hatása mindenkor mint alább látni fogjuk; de ha az összehasonlító mytbologia, mely a Theogoniat nem nélkülözheti, népszerűbbé vállik, e költemény is nagyobb tiszteletben fog részesülni. 3.) Heraklesz paizsa. E czimen is maradt fon Hesziodosztól egy 480 sorból álló költemény, melynek megemlítését szintén alkalomszerűnek vélem, noha didaktikus elem nincsen benne. Kezdetén elmondja a költő, hogyan érkezett meg Alkmene és férje Tliebaiba, hogyan született Heraklesz, azután leirja ennek harczát Kyknoszszal, Aresz fiával, ki a Thcszszalian keresztül Delphibe zarándoklókat ki szokta volt fosztogatni. A harcz azonban csak ürügy arra, hogy a költő Heraklesz paizsát leírhassa. Ez a leírás nyilván az Achilleusz-paizs iliaszbeli leírása után készült, csakhogy messze elmaradt a mintától. A leírás pl. a helyett, hogy Homérosz eljárásmódja szerint ke letkezésükben mutatná be a paizs egyes részeit, terjengős értekezéssé válik, igaz hogy elegendő szinpompával a könnyű verselésben. A paizs díszítése már haladást mutat fel a művészetben. Mellőzve ugyanis Homérosz életképeit és háborús jeleneteit, mythologiai alakzatokat szemléltet, mint Heraklesz harczát, a kígyókkal, a lapithákét a kentaurokkal, Apollót a múzsák között, a görgőt üldöző Perszeuszt stb. Hesziodosz költészetét ennyiben ismertetvén, hatásáról és müveinek későbbi sorsáról kell még megemlékeznem. Hesziodosz hatása és kritikája. a.) Ergája. Hogy maguk a régi görögök mennyire szerették Hesziodoszt, mutatja egyebeken kívül, hogy gnómái közt alig van olyan, melyet valamely iró, vagy több is ne
