Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893
13 431.) Hamar volna még lehullnod, mint a meg nem ért gyümölcs. (Ar. A gyerm. és szív.) A cselekvés az egyes harmadik személyre vonatkozik. — Keryenek my vronktol, meltolyon mutattnya kelew utat melyet kellyen valaztanonk. (Ehr. C. 6. 82.) ewtet alázatost meg sepreny es meg tyztoytanya (Ehr. C 97) Kezde azannera hnználnya (Ehr. C. 101 ) — Fölkeresi, bizony-bizonynyal Ígérte, Ha ötven mérföldet kell is menni érte. (Ar. T. X. 6.) Asztá uk kölletett nekije visszamennyi. (Ny. XVI1 428.) A cselekvés a többes első személyre vonatkozik. Mélyen által értette sz. Bernárd, mint kell eszünkben tartanunk, mi végre teremtettünk; mint kell minden cselekedetünket egyedül Istenre igazítani. (Fázni. Kiss J. Ny. K. XV. 231.) Nem kell itt valami várásló guggolást eszmelleniinc és képzenünc (M. A. Tan 1440.) Szűnjél már, mert így illik nekünk betöltenünk minden igazságot. (Münch. C. 186.) Ha iol meg akariuc ros- talnunc. (Mon. Ápol. 2.) Segehenek boldogságos zegensegnek kenczet vallanonk (Ehr. C. 132.) Azért nem gondolunk vesztenünk éltünket. (Zriny. VI. 44.) Nem is kell oly messzi nékttnk fegyverkeznünk, sem annyit költenünk, sem annyit vesztenünk, sem gyözedelemben nékünk kételkednünk. (Zriny. I. 41.) Most megadta látnunk (Zriny. IV. 15.) ügy beszélünk a mint Isten tudnunk adta. (Ny. XVIII. 166.) Ki tudja egymásra hol s mikor találunk ? Búcsúszó nékiil csak nem lehet elválnunk. (Ar. TE. VI.) A cselekvés a többes második személyre vonatkozik. Pl. vob vrnak zolgalnotok (Ehr. C. 106.) Nagial inkab kellene felvetek az farkasnak fogatul. (Virg. 0. 56.) Kettőnek nem elég (a szív), hanem éppen vagy Istennek kell adnotok vagy ördögnek. (Pázni. Préd. 808.) es galgalaba ne akariatoc mennetec Es Bezzabeeba be ne menjetek (Bécsi C. 222.) Ne akarjatok hinnetek karaitoknak Ne akarjatok bíznotok a’ vezerbe (Bécsi C. 255.) Ne akarjatok félnetek (Bécsi C. 305.) A cselekvés a többes harmadik személyre vonatkozik. — 0 nekik a tökcllotes erkölcsökkel isteni hasonlatosságot kell viselniük. (Pázm. Préd. 914.) Keserű parayt és salátát kellett enniec. (M. A. Heult. 471.) Bekötőbe őket, enniük is adott (a lovaknak) (Ar. TE. VI. 7.) Mit jőnek ezek tenniek. (Bécsi C. 296.) Es ez minden nemzeteknek bűne kik fel nem menendnek
