Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893
14 hajlakoknak innepet szolgálniolc (Bécsi C. 318.) annepet tennék mennyei parancsolatoknak engedniek. (Béesi C. 318.) Mit tapasztalunk ? Azt, liogy régen általában sokkal terjedtebb volt a személyragos iníinitivus használata, mint napjainkban A személyrag azt a személyt jelöli, aki a cselekvést végzi, vagy a kire a cselekvés hat (a mint isten tudnánk adta); a személyrag igen gyakran elmarad, ha a személy másképen könnyen felismerhető (pl. a -nek rágós névszóval, mint részes határozóval ellátva.) A részes határozó és személyragos főn. igenév rendkívül gyakran fordulnak elő egymással összeköttetésben; némely nyelvbuvárok azt is állítják, hogy ilyenkor a részes határozóban van az alany, én azonban azokkal tartok, a kik az igenevet magát veszik alanynak. Nyelvünk fejlődésének mostani fokán a főnévi igenév személyragozva efféle állítmányok mellett fordul elő : kell, szükséges, szükségtelen, illik, lehet, lehetetlen, szabad, kár, fölösleges, jó, könnyű, nehéz, szép, igaz (Ny. XIX. 27.), ritkábban ezeknél: hagy, enged, rett-.nt stb. ideje, kár, mód, ok stb, ha mellettök a nekem neked, neki, nekünk, nektek, nekik határozók valamelyike ki van téve vagy odagondolható. (Szinnyei: Rendsz. M. Nyelvi. 109. 1.) Egyes vidékeken, mint Bereg, Ugocsa, Ung, Szabolcs és Gömör megyékben a főnévi igenevet személyragozva a nép nem használja. ±ez ilyen kifejezések helyett: „írnom keik', ezt használják : „írni kell nekem. neked stb.“ (Ny. III. 510.) Könnye N. hasonlót észlelt a dunántúli nyelvjárásokban, de azzal a megszorítással mégis, hogy az első és második személy jelölésére személyragokat használnak. A szlavóniai táj szólásban bármelyik személy jelölésére vonatkozzék is az iníinitivus, a harmadik személy ragjával ellátva használják. (Magunk szokájuk asztat tennie. Azok tunnak danolnia. Ny. V. 62. Szarvas. A szlavóniai tájszólás.) A dunántúli országrész nyugati részében a nép nyelve a főnévi igenév személyre mutató alakjait nem használja, hanem a helyett a „kell“ igét ragozza. (Ny. XIX. 30.) Példák: *e küllők mennyi, ‘e köllesz mennyi. El köttettem menni. Azt úgy is sokszor köttök tenni. El köttetettem volna bújni. E kellettem mennyi az erdőre. (Röjtök, Soprony. Ny. II. 369.) Bora sincs, pedig bora is köllene Vénnyi (Ny. XIX.) Sopronyban a lehet és szabad is előfordul igy személyesen szerkesztve, mint a német können,
