Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892
77 vénén fogják és részint kiveszik ezen anyagot, részint összetörik a kisebb csigákat, melyek aztán ezen festéket kiadják. A bíbor festéket úgy készítették, hogy a festőanyagot tartalmazó eret kivették és azt sóval vegyítve, 3 napig állani engedték, azután ólomüstökben jói megfőzték és bizonyos időig mérsékelt melegít kemenozé- ben tartották, ez által a festékhez még ragadó húsrészecskék teljesen elválván, a folyadék felszinéről leme- rittetek. Körülbelül 10 nap múlva már gyapjúkelme darabkát próbaképen az üstben levő folyadékba mártják, s ha a sziu nem felelne meg a kívánalomnak, akkor még tovább melegítik a folyadékot, mig az aztán teljesen alkalmassá válik. — A vöröses szin rosszabb mint a feketés. Öt óra alatt meg van festve a kelme, mire azt kiveszik és meggyaratozzák, azután újból beteszik a folyadékba, mígnem az egész festanyag felszivatott. A Buccinum nevű csigától nyert festék rosszabb, mert szine elhalványul, de ha a biborcsiga anyagával vegyitetik, akkor a biborszin túlságos sötétségének azon tüzet és fényt adja, melyet annyira keresnek a vevők. Rendesen tehát e kétféle festék anyagot úgy vegyitik, hogy 25 kiló gyapjúhoz 100 kiló Buccinum és 56 kiló biborcsiga festéket vesznek; ez által a legkeresettebb amettystszint nyerik. De ha az úgynevezett tyrusi szint akarják előállítani, akkor előbb a még fotelen biborcsiga festékbe teszik és azután kifőzik a Buccinumfestékben. Ez a szin legnagyobb becsben áll, ha a kelme felülről nézve feketésnek, oldalról nézve pedig fényesnek látszik. Miután a gyapjú szövetek készítését és festését kellően megnéztük, értesültünk arról is, hogy 50 kiló biborcsiga körülbelül 500 sestertiusba és 50 kiló Buű*
