Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892

7tí

cinum 100 sestertiusba kerül. — A. piros szilire alkalmazták a kermesbogyót is (Coecus). A kék szili előállítására használták az indigót s általában a különféle sziliekre majdnem mind azon anyagokat, melyek még mai napig is használatosak.

Takács műhely. (Officina textoria).

A gyapjúgyár tulajdonosától, az öreg Asconins Pedianustól búcsút vévén és terjedelmes üzletét elhagyva, a nagy piacztér közelébe jutottunk, de nem volt czéluiik ezen teret most meglátogatni: azért egy mellékutczába tértünk be, hol egy takácsnak műhelyét, kívántuk meg-, szemlélni, fóképen azért, hogy a szövőszékeket közelebbről megnézzük. A szövőszékek egész sora állott a az épen elhagyott gyapjúgyárban is, de ott inkább a gyapjú elkészítővel és megfestésével foglalkoztak, úgy, hogy most itt ezen műhelyben némileg pótolni óhajtottuk az elmulasztottakat.

Cornelius Celsus a takács igen barátságosan fogadott, minket és rögtön megmutatta a szövőszék szerkezetét és csakhamar működésbe is hozatta azokat egyik legénye által. A gyapot- len- és kenderszővést már több mint 400 év óta ismerték a rómaiak. A szövőszék szerkezete nem vízszintesen, hanem függélyesen áll melyen a munkás nem ülve, hanem állva dolgozik a fiiggélyeseu kifeszitett fonalokkal. Volt azonban vízszintesen álló szövőszék, vagyis cséveláda már a rómaiaknál is, de ezen műhelyben ilyent nem láttunk. A szövőszék rámája vagyis zúgolyfa erős gerenda forma fákból állott felső részéről lecsüngtek a kifeszitett fonalok, melyek agyagból való kúpalakú súlyok által lefelé húzattak. a szövést részint a vetélővei, részint csonttűvel vitték véghez, főképeu a finomabb mustráknál nagy szerepet játszott a tű is, A szövés általában épen