Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892

mester közvetlen és folytonos felügyelése mellett. A tárgyaknak legtöbbnyire préselés, kalapácsolás, továbbá vésés és öntés által adták az alakját.

Az öntést leggyakrabban alkalmazták,

Ez következőleg ment véghez : Agyagból készített alakot minél vékonyabb viaszréteggel vontak be és ezt most a kívánság szerint csinosan kidolgozták, model- lirozták, ezen modellirozott részre agyagból borítékot, azaz köpenyt csináltak, melybe nyílásokat fúrtak, hogy a még netán belerekedt levegő és a később olvasztandó viasz ezen nyílásokon keresztül kimenekülhessen, kifolyhasson. Miután az egész forma kész volt, megme- legitették azt, hogy a viaszréteg megolvadjon s az imént leírt nyílásokon kifolyjon. A viasz kifolyása által a belső forma vagyis a mag és a köpeny közt most üres tér támadott, melyet azután olvasztott bronzzal beöntöttek. Kihűlés és a bronznak megszilárdúlása után a köpenyt lebontották,eltávolitatták és a magot is eltávolították. Ezen úton keletkeztek a régi római, beJiil üres szobrok, melyeka fémréteg arán ylagos vékonysága és az öntés tisztasága és hibátlansága által a mai hasonló munkákat jóval túlhaladták.

Kisebb szobrokat és más tárgyakat egy darabban, nagyobb tárgyakat részletekben öntöttek és aztán ösz- szekapcsolták a részleteket. A finomabb részleteket, példáúl a szemeket, hajfürteket stb. rendesen külön darabokban öntették és reszelés és czizelirozás által finomra kidolgozták.

Kisebbrendű szobrok, ííbulák, diszitmények, hol a köpenykészités ki nem fizette volna magát, úgy készültek, hogy a kívánt tárgyat viaszból formálták és agyaggal bevonták, azután a viaszmagot megolvasztották és a tárgynak egyik oldalán kifolyni engedték. Az üres agyagburába öntötték azután a megolvasztott bronzot.