Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892

56

De ilyen formát csak akkor használtak, ha valamely tárgyat megrendelésre készítettek ; ellenben ha készletet kellett előállítani, akkor másképen jártak el; mert a fent említett formát az öntés után el kellett törni, hogy kiszabadítsák abból a broozöntést, és igy mindig egy formában csak is egy darabot lehetett önteni.

Azért olyan tárgyak számára, melyek piaczi czik- ket képeztek, több mintát csináltak egyszerre s pedig olyforraán, hogy azok két-két egyenlő' félből állottak, melyek összeilleszthetők és szétválaszthatok voltak. Ezekben aztán egymásután számos egyenlő darabot lehetett önteni.

Ezen műhely is minden szükséges szerszámmal fel volt szerelve, s itt is majdnem mindazon tárgyakat alkalmazták, melyeket a kovácsmííhelyben is láttunk. Az olvasztó kemencze itt jó magas volt, tetején az érczanyag olvasztó edénye, melyől csap által a megolvasztott érez a formába bocsáttatott; legalantabb részében égett a tűz, melyet fúvó segélyével élesztett egy munkás, a fúvó kézzel való nyomásra volt berendezve épen olyan módon, a mint azt most kisebb- rendű kovács- vagy lakatosműhelyben lehet látni.

Számos modell volt itt s két legény kész műtárgyak sikárolásával foglalkozott. Bárom legény pedig egy óriás nagyságú szobron, egy előkelő, gazdag polgár élethűen utánzóit szobrán dolgozott. A több darabból öntött szobornak részleteit, a még most is szokásos módon, kapcsokkal (securicula) és csavarokkal (eochlea) illesztették össze. Ezen szobornak szemei elefántcsontból készültek; — máskülönben használtak

a szemek előállítására nemes köveket, üveget, zomán- ezot stbi A szemüregbe beillesztették a kész szemgolyókat. Roppant óvatossággal és pontossággal átdol-