Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892

a reversen pedig a lovagoló Dioskurok vagy Castor és Polux, későbben tetszés szerinti képeket választottak. A quinarinsra Victoria jelképét verték, azért ezen pénznemet Victoriatus uak is nevezték.

Különben jegyezzük meg, liogy a denarius jegye X., mely később gyakran vizirányosan át lett hiizva, úgy, liogy a denarius jegye hatsúgárú csillaghoz hasonlít (x), A quinarius jegye V., a sestertius-nak jegye II. és egy S,, a mi annyit jelent, mint két és fél as. Ne felejtsük el hogy egy római „as“ annyi mint 327‘45 gramm a mostani mérték szerint.

A köztársaság ezüstérmeinek íypusát illetőleg ne felejtsük el, hogy valamennyinek aversén ábrázolva találjuk Róma istennő sisakos fejét, melynek taréja ki van csipk'zve s egy madárfejben végződik, halántékain szárnyak vannak. Az avers eme typusa körülbelül Kr. e. 120-ik évig változatlanul megmaradt. Ez tehát a pénzek meghatározására nézve igen jellemző.

Ezen évtől kezdve eleintén ritkán, később mind gyakrabban más istenségek fejeit alkalmazták, vagy pedig a pénzverő hivatalnokok híres őseinek typusait. A victoriatus aversén azonban rendszerint Jupiter-fej látható A dénár, quinar és sestertius reversén az egymás mellett lóháton vágtató Dioscurok láthatók, előre- szegzett dárdával, lobogó hadiljöpenyben, az úgynevezett halászkalappal, fölöttük ismeretes jelvényeik, a hajnal és est csillagja. A re vers eme jelenete alatt „Roma“ nevű felírás használatos, néha egy kiemelkedő szalagon van „Roma“ bevésve.

Ezen leirt reversbcli typus mellett már korán egy másikat is használtak a rómaiak, t. i. szárnyas Yictoriát kétfogatú kocsin vágtatva és lépve ; valamivel később Jupitert vagy más istent négyes fogaton, quadrigan. A victoriatus reverse egy diadalmi jelvényt megkoszorúzó Victoria.

Ha ezeu jelekre jól vigyázunk, meghatározhatjuk a római pénzeknek körülbelöli korát.