Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892
34 A római köztársaság' főpénze a dénár volt és az is maradt. A qninarins és sestertius kis mennyiségben verettek ; a köztársaság utolsó éveiben már épen nem. A rézpénzveretés is mind csekélyebb és csekélyebb lön, Sullatól (Kr. e. 74 óta) Kr. utáni 15-ig egyáltalában szünetelt. Sőt aranypénzt is, minőt Kr. e. 217 óta verettek a rómaiak 60, 40 és 20 sestertiusnyi darabokban, csak átmenetileg aránylag csekély számmal s főleg Rómán kívül; tehát Apulumban is hadvezéreik által hozták forgalomba. A római dénárok jegyeire jól kell ügyelni, mert igen érdekes az, hogy Kr. e. 120 körül kezdenek ezeken kisebb jegyeket használni, melyeken a római pénzverő hivatalnokoknak czimereit lehet felismerni. A felfelé nyitott félhold pl. a saufeiek czimere, anyolcz- sugarú csillag a calpuruiai családé, a szerencseszarv a cupieni család-, a nőifej a horatiusi család szimere stb. így láthatni a pénzeken a jobbfelé fordított félholdat, az ötsugáru csillagot, a pentagrammot, a papi süveget, szigonyt, hajóormányt, a kormányzó lapátot, horgonyt, Mercur botját, kalászt, a bunkót, tollat, támadó bikát, sólymot, baglyot, delphmt, hatktillőjtí kereket stb. Ilynemű jegyek és czimerek helyett azon időtől kezdve, midőn a „Roma“ felírás és az értékjegy elmarad, a pénzverő hivatalnokok nevei szerepelnek, kezdetben csak monogrammjaik s nevök kezdőbetűi, Kr. e. 60-ik év óta azonban ezen nevek kiiratnak. A római köztársaság korában a pénzverés joga csakis Rómát illette s az ezüstpénz behozatala óta eme jogát Juuo Moneta templomában gyakorolta. A sena- tus, mint ama jog kezelője, most már a pénzverést külön hivatalnoki csoportokra bizta. Ezek kisebb államhi- vataluokok voltak s három-három férfiú képezett egy ilyen csoportot. A hivatalnokok tehát, a mint emlitém,