Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892
21 zetben, mig a férfiak, az uj házast kivéve, baloldalra dőlve feküdtek. A pamlagok drága bíbor szőnyegekkel voltak betakarva és az egyes helyeket párnákkal (pnlvinus) különítették el, melyekre az m ák balkarjukkal támaszkodtak. Ma, ezen ünnepélyes alkalomból az összes vendégeknek hajuk illatozott, és mielőtt asztalhoz ültünk volna^ házi úr által nyújtott könyebb öltezet (vestis cena- toria) és könnyű papucs felvétele által a kényelmesebb étkezéshez készültünk elő. Szolgák azután ezüst tálakban vizet hoztak kézmosásra, mely azonban nem annyira szükséges, mint inkább csak az udvariasságnak jele volt. A házi úr ezen alkalommal a legnagyobb tapintatosságot és előzékenységet tanúsítva, maga jelölte ki mindenkinek a helyét, a mennyiben a gazda rá nem ért, helyette a vendégség körül egyik rokona mindenre felügyelt; ez a migister convivii névvel tisztel- tetett, meg. Az asztalok épen úgy voltak megtérítve, mint az most nálunk is ily ünnepélyes alkalommal szokásos. Miután a vendégek helyeiket elfoglalták, mindegyik egy étkező lapot (kis pergament táblácska) kapott. Ez teljesen megfelelt a mai uapság nagy uraknál szokásos mén alapoknak. Ezen étkező lapok a felhordandó ételek jegyzékét tartalmazók. Ezután az arany, ezüst és krystályüveges ivóedényeket, poharakat, csészéket, serlegeket és szarvakat rakták a vendégek elé, Az ezüst szarvak hegyes végén finom nyílás volt, melyen keresztül a bort igen kényelmesen lehetett szájjal kiszürcsölni, vagy a szájba becsorgatni. Mint már emlitém, az asztalok minden szükséges
