Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1890
23 Nem nevezetes változás-e ez Németország és ezután Európa életében ? Ezek nem a magyar kalandjai alatt tanulták-e megismerni és felhasználni a lovas sereg becsét? Eme óriási munka mellett Henrik „igazságos és erélyes kormányzás által, az eddig oly buján tenyészett pártoskodást, belháborut megszüntetvén, a német faj eddig egymás ellen ingerült törzseit minél jobb egyetértésben tartani, s a nemzetben valódi bazafiui közszellemet ébreszteni (igyekezett“. (Szabó Károly, Vezérek kora 193). Miután Henrik király hadseregét teljesen átalakította és begyakorolta, próbát tett, hogy ez a sereg a hozzákötött nagy reményeknek meg fog-e felelni. Ezért a nyugtalankodó dán király, majd az Elba és Odera melléki szlávok ellen vezette. Hol most már különben is kitűnő szervezetű sereg, a folytonos győzelmek között oly bátorságot és erkölcsi erőt nyert, hogy az Európát fél százon át rettegtető magyarral minden habozás nélkül szembeszállhatott. Az ily képpen elkészült Henrik 932-ben az adót nem küldte meg, s ezt, midőn Zsolt érte követeket küldött, kereken megtagadta.1) Nem kellett több a magyaroknak ! Még azon év őszén Thüringiába indultak. Itt két részre oszolván, az egyik nyugat, a másik kelet felől igyekvék megtámadni Szászországot. A nyugat felé kalandozó hadat a thüringi gróf verte szét. A másik keleti hadosztály pedig a 933 év első hónapjaiban Merseburg ostromához fogott. De hamar ott termett Henrik jól felkészült hadaival és támadás1) Vidukind Pertznél V. 434, 435, „Fost haec lcgati Ungarorum adierunt regem pro solitis muneribus, séd ab eo spreti, in terrain suam vacui sunt reversi.“
