Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1890

22 emberek a bölcs uralkodó által ügyesen let'ek felhasz­nálva a legnemesebb czélra, a haza védelmére. A király, hogy ne legyenek ezek kénytelenek többé rabolni, földeket és fegyvert adott nekik, megparancsolván, hogy az ország lakóival békében éljenek. És igy származott a hires „merseburgi sereg“, a birodalomnak a szlávok és más ellenségek ellen való védőfala. Ezután megparancsolta az előrelátó király, hogy minden kilenczedik ember bekerített helyre, tehát vá­ros, erősség, vagy legalább falakkal körülvett faluba menjen. Megparancsolta, hogy minden termés harmad­része ily helyekre szállíttassák. Ekkor erősítették meg az Elba mellettiMeisent,mely később biztositotta a német uralom terjedését Lausitzban. így szoktató Henrik a szászokat falak, zárt kapuk és várak mögött való életre. Ezért jogosan viseli a város alapitó nevét a szászok­nál, mert Szászország és Thiiringia legrégibb városai ezen most a külső ellenség ellen emelt várakkal ke­letkeztek. Kell e ezeknél nagyobb bizonyíték a magyar ka­landoknak világtörténelmi fontossága mellett ? A buzgó király ezt mind azért tetie, hogy a magyarok becsa­pásainak képes legyen ellent állani, és ime következ­ményekben mily fontos lett ezen készülődés! De folytassuk tovább! Henrik lovas szolgálatra is szoktatta a szászokat, hogy igy a magyart, kinek se­rege csupán lovasokból állott, saját hadakozási módjá­val verhesse meg. Ezért alakított lovas szolgákból és cselédekből lovas csapatokat, s ezeket a hadi mozgal­mak gyors és szabatos kivitelében, s a tömeges roham­ban folyvást gyakorolta. Ezóta a gyalog katonai szol­gálat sokat veszített becséből és fényéből, s a népse­regből lovas sereg lett. (Véber II. k. 121—4.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom