Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1890

21

évre békét kötnek. Őseink kényszerűségből az ajánlatot elfogadták.1)

Ezen kilencz év alatt a lankadatlan buzgalma Henrik mindent megtett, hogy a magyarok betöréseit a jövőben meggátolhassa. Mindent elkövetett, hogy a szászokat, kik azért szenvedtek oly sokat a kalandozó ellenség fegyverétől, mivel ősi szokás szerint jobbára szántóföldeik és réteik közepeit elszórva laktak, és esak ritkábban faluk vagy városokban — jobb polgári rendre szoktassa.

Szászországban ezen időben csak a királyi lakások, nemesi várak, a főpapok és szerzetesek lakóhelyei voltak falakkal körülvéve. Veszély idején az ellenség gyilkoló fegyvere elől csak ide menekülhetett a föld népe. 0 tehát igyekezett mindenek előtt a fennálló várakat bővíteni, erősíteni és a nyílt határszélen új erősségeket emelni. Ennélfogva a határszéleken éjjel-nappal a legnagyobb erőfeszítéssel dolgoztak, a népesebb helységeket faiakkal vették körül; sok új falakkal és sánczok- kal erősített várost építettek. Ezek lakóit különféle szabadalmakkal és kedvezményekkel ajándékozta meg Henrik. S igy a büszke, féktelen, kiváltságos nemesség és a porig alázott parasztság között egy független, vagyonos és tekintélyes középrendnek alapját vetette meg, melynek az ipar és kereskedés igen sokat köszönhet.

Quedlinburg, Goslár csakhamar újból épült. Merseburg meg lett erősítve. E várak köré Henrik bátor és erős férfiakat telepitett, kik előbb ugyan rablók és szökevények voltak, de most mint a veszélyekben megedzett

1) Vidukind : „Res gestae Saxoniae“ Pertznél V. 431. „Oontigit antem quendatn ex principibus Ungarorum capi vinctumque ad regem duci. Ungari verő ipsum tanto dilexerunt, ut pro redemptionc illius in- nuruera anri et argenti pondera afferent. Rex autem spernens aurum expostulat pacem . . . ut . . ad novern annos firmaretur.“