Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886
65 ingadozni kezdett, a magyar egyház azonban most már példáját nem követte, s a beállott fordulatot mintegy észrevenni sem látszott; sőt a fiatal király, III. István, nem késett III. Sándor, az egyház törvényes feje iránti törhetetlen ragaszkodásának minden kinálkozó alkalommal kifejezést adni.1) Hogy mily kevéssé érdekelték a toulousei synodus határozata után az egyházviszály további bonyodalmai a magyar egyházat, kitűnik már abból az egy körülményből is, hogy midőn Frigyes császár a nyugati hatalmak által Toulouse-ban tartott synodus határozatának nagy fontosságáról meggyőződvén, szükségesnek tartotta III. Sándor feltartóztathatlan győzelmével szemben ellenpápája ügyét zsinatok tartása és új ellenpápák emelése által felfrissíteni és megszilárdítani, a magyar egyház mindezzel mit sem törődött. Hasztalan keressük Cremoná- ban (1161. május 21-én), később az Új-Lodiban (1161. junius 19.) és végűi a Saone hídja mellett (1162. szeptember 7). tartott zsinatokon a magyar király és egyház megbízottjait, mert ámbár azok mindegyikére meghivattak,2), még sem képviseltették magukat. A mi pedig IV. ') így például Rescriptum Stephani III. Fejérnél i. m. II. köt. 180. 1. és Katonánál i. m. IV. köt. : „devotionem quoque venerandae memóriáé re- gis Geysae patris nostri, quam circa sacrosanctam Románam ecclesiam, e.t sanctum nostrum Domiuum Alexandrum Pontificem studuit per omnia exhi- bere, modis omnibus, quibus possumus imitari volentes . . . .“ 2) így poklául az Új-Lodiban tartott zsinat leírásánál Otto Moréna Hist. Laud., Watterichnél i. m. II. köt. 514. 1. világosan mondja: „Fuerunt in ipso concilio recitatae litterae excusatoriae regis Dáciáé (Dániáé) et regis Norguegiae ac regis Ungariae . . . .“ — A mi pedig a Saone bidja melletti zsinatot illeti, Helmoldus „Chronica Slavorum“, Watterichnél i. m. II. köt. 524. 1.: „Et misit imperator ad regem Franciáé Ludovicum, ut occurreret sibi ad colloqnium apud Laonam, quae est in terra Burgundionum, iuxta Ararim fluvium ad redintegrandam unitatem ecclesiae, Et annuit rex Franciáé. Praeterea misit nuntios ad regem Dániáé et ad regem Ungariae et ad regem Boemiae, ut venirent ad constitutum diem. 5
