Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886
64 Franczía- és Angolország álláspontját fogja- magáévá tenni. Minthogy pedig a nevezett nyugati hatalmak véget vetve az oly sokáig tartó ingadozásnak, a toulousei synoduson végre-valahára az egyliáz-vi szálylyal szemben határozott állást foglaltak el; a magyar egyházra is ennélfogva a toulousei synodus határozatának döntő fordulópontot kellett képeznie. Ez csakugyan be is következett. Mert a toulousei synodus határozata óta, minthogy most már sem II. Gejza, sem egyháza nem félhettek attól, hogy III. Sándor pápa elismertetése által egyedül ők fogják magukra vonni Frigyes császár haragját, nemcsak nyíltan III. Sándor pápa híveiként léptek föl, hanem őt törvényes pápának véglegesen el is ismerték. A magyar egyház a toulousei synodus határozata óta elfoglalt álláspontját ezen egyházviszályban rendületlenül mindvégig megtartotta és III. Sándortól, miután őt egyszer elismerte, soha el nem pártolt. xY magyar királyság a III. Sándor iránti engedelmességben annyival is inkább megmaradt, mert nem sokkal a Toulouse-ban tartott synodus után, a derék II. Gejza 1161. május 81-én bekövetkezett halálával az ország mondhatlan zavarok színhelye lett. II. Gejza legidősebb fia és utóda, a meg csak 15 éves 111. István trónraléptével ugyanis megkezdődtek a trónvillongások; ezek és a Comnen Mánuel ellen még mindig tartó háborúk annyira megbénították a magyar királyság erejét, hogy ez az egyházviszály újabb phasisait éber figyelemmel követni legkevésbbé sem ért rá. Ezen belviszályok és szakadatlan háborúk következtében a magyar egyház, miután III. Sándort a toulousei synodus határozata alapján elfogadta, az egyházviszályt a maga részéről teljesen befejezettnek tekintette. S ámbár VII. Lajos franczia király, kinek pártállása volt főleg oly nagy befolyással II. Gejzára, nem sokára újólag
