Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886
26 lálkoznia, kik bármi okból is a hohenstaufi császárság ellenlábasai voltak. Mivel Sándor nem az uralmat, hanem az egyház szabadságát irta zászlójára, mindazok kész szövetségeseiül ajánlkoztak, kik szintén a szabadságért harczoltak. Ha Sándor ügye — gondolák magukban — a szabadság ügye: akkor a Frigyes által képviselt és védett ügynek a despotismus. szolgaság, erőszak és önkény ügyének kell lenni. Ennélfogva mind a despotismus ellenei; mind mindazok, kik Frigyes hatalmának korlátozására és uralmának megtörésére bármi okból is törekedtek, Sándor természetes és szükségképeni szövetségesei lettek. Maga a császárpárt is egyébiránt közreműködött abban, hogy Sándor fenjelzett jelszava mindenki által az egyedül helyesnek és valódinak ismertessék. Hisz Wittelsbaeh Ottó, a még mindig Rómában tartózkodó császári követ és meghatalmazott, bármi aljas eszköz és erőszak igénybevételétől sem vonakodott, csakhogy Rómát környékével együtt Victor és igy a császár pártjára vonja.1) Ily előzmények után a legkisebb kétség sem foroghatott fenn a felől, hogy a császári túlhatalom és erőszak segélyével az egyház szabadságának leple alatt már előre jól kiszámított császári határozat fog a pa,, zsinaton keresztülmenni. Maga Victor és párthívei is jól tudták, hogy nem a zsinat szabad határozatától, hanem egyedül és kizárólagosan a császár akaratától függ minden. Nem is késtek e miatt nevezettek felhasználni az alkalmat arra, hogy magukat mindenben a császári politika puszta eszközei- és bábjaiként tüntessék fel. Világosan kitűnik ez már Victor pápának Segniből 1159. október 28-áról keltezett iratából, melyben nem is egye') Vita Alex., Wattericlmél, i. m. II. köt. 381. lap.
