Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886

nesen Frigyeshez, hanem az annak udvarában tartózkodó egyházi és világi méltóságokhoz fordúl, kérve őket, hogy a császárnál, kitől minden hatalom, tisztelet és méltóság származik, lennének közbenjárói.1) Még ennél is tovább mennek Victor tábornokai a császári udvarhoz intézett iratukban.2) Ezek ugyanis, hogy pártfogoltjuk, Victor álláspontját annál inkább biztosítva láthassák, nem restellik levelükben főérvűl mindazt elősorolni, mit IV. Had- rián végéveiben az ellenfél bibornokai a német birodalom és császár ellen elkövettek. Szóval a harcz ezen oldalról is nem egyházi, hanem kizárólagosan politikai jelleget öltött. S csakugyan tekintetbe véve a politikai előnyöket, melyeknek Victor pápaságából a császárra kell háromolnia, Frigyes és pártja mindent elkövettek, hogy Victor ügyét győzelemre segítsék. A császár e miatt Vic- tort már kezdettől fogva törvényes pápának tekinté, mint ilyent hivá meg a paviai zsinatra, a meghivó-levélben őt pápának nevezvén, s végűi, mint ilyent üdvözlék őt a császári követek a meghívó átnyújtásakor.3)

II. Gejza, magyar király a fennebb elősoroltakból világosan meggyőződhetett a pápa és császár között kitört viszály politikai horderejéről. Belátta, hogy az egyházszakadásnak kedvező eldöntése nemcsak a hohenstaufi világuralomra alapított politikának fog nagyobb lendületet adni, s Frigyes kevélységének tápanyagúi szolgálni, hanem egyszersmind a német birodalommal szomszédos tartományok és országok beolvasztásának tervét a csá') Epist. Victoris, Rahtvin i. m. II. k. 60. fej. és Watterích i. m. II. köt. 460. lap.

2) Epist. Cardin. Victoris, Rahevin i. m. II. 62. fej. és Watterich i. m. II. köt. 461. lap.

3) Vita Alex., Watterichnél i. m. II. köt. 384. lap „praesentatis itaque sibi imperialibus litteris, prostraverunt se ad pedes eius et adoraverunt enm‘,