Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886
25 lelt, kik tőle minden a törvényes pápát megillető hódolatot megtagadtak és úgy beszéltek vele, mint ki a nemsokára megnyitandó paviai zsinaton elitéltetésére biztosan számíthat. Sándor pápa, mivel az egyház szabadságának feláldozását látta abban, ha Frigyes meghivásá- nak enged és az általa önkényűleg egybehívott zsinatra elmegy, kijelentette, hogy ő a római egyház védőjének elismeri ugyan a császárt és kész őt minden megillető tiszteletben részesíteni; de olyanban nem, mi által a Mindenható iránti tisztelet csak legkisebb mérvben is szenvedne. Megjegyzé III. Sándor válaszában azt is, hogy a zsinat egybehivása által Frigyes az egyház előjogai ellen intézett támadást, ezt pedig egykedvűen eltűrni soha sem fogja. Kimondja tehát, hogy a császár által egybehívott zsinatra menni, vagy magát annak Ítélete alá vetni nem fogja, Frigyes eljárása — folytatá — nemcsak rendkívüli dölyföt árúi el, hanem egyszersmind az egyház szabadságát is veszélyezteti; már pedig annak sértetlen megőrzésére valamint elődei nem késtek vérüket ontani, úgy ő is kész bármit elszenvedni.1) III. Sándor pápa és pártjának jelszava — „az egyház szabadsága“ — ezzel ki lett mondva; ez lett a jelszó — mint Prutz mondja2) — mely köré Sándor párthívei minden tartományból sorakozhattak. Mivel III. Sándor válaszában csak az egyház szabadságát hangsúlyozta, maga részére azonban a legkisebb követeléssel sem lépett fel, sem azt nem kívánta, hogy a császár méltóságától megfosztassék, sem azt, hogy a pápa alárendeltje legyen ; szóval mivel III. Sándor csak az egyházat akarta biztosítani a jogellenes, önkényes és erőszakos támadások ellen: mindazok osztatlan helyeslésével kellett ta1) Vita Alex., Watterichnél i. m. II. köt. 383. 1. 2) Prutz „Kaiser Friedrich I.“ Danzig 1871. I. köt. 229. lap.
