Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886
irányzott tervét a német birodalom egybegyiilt rendéivel. De ezeknek „némely titkos okoknál fogva“ nem volt kedvük a kétes kimenetelű hadjáratra.1) Frigyes tehát alkalmasabb időre halasztotta nagyravágyó tervének végrehajtását, magyarellenes tervével azonban soha sem hagyott fel, ezt minden lépten-nyomon, hol csak alkalma nyílt, kimutatta.2) Mindazonáltal az 1155-ben lát Hadrian pápa által császárrá koronázott Frigyes harczteljes életében később sem talált alkalmat arra. hogy császári jogarát Magyarország fölé is kiterjessze és főhűbéruri méltóságát a magyar királyiyal elismertesse. Egyelőre tervét azért nem érvényesíthette, mert ő mindenekelőtt az ellene fellázadt milánóiak megaláztatására igyekezett minden erejét fordítani, s erre szükségesnek látta li. Gejza segélyét is megnyerni. S csakugyan nemsokára Dániel __10_____ 1 ) Ottó Frising. i. m. LI. 6. fej. „Ungaris bellum indicere ipsosque ad monarchiáé apicem reducere volebat. Séd cum assensum super hoc princi- pum quibusdam de causis latentibus habere non posset, ad effectum tunc perducere ea, quae mente volvebat non valens ad opportuniora tempóra distulit.“ 2) Frigyes császár magyarellenes politikájának illustrálására az egykorú adatokból két esetet hozhatok fel. Az egyik szerint Konrád, Dachau grófja és később Meran herczege, 1154-től kezdve Dalmatia és Horvátország herczege gyanánt is szerepel. Lásd Otto Frising. i. m. I. 26. fej. és Hallétéin Gesta Friderici I. Inig. I. 31. fej. és II. 18. fejezeteit. Minthogy Gejza ilyetén adományozásának hazai okmányainkban legkisebb nyoma sincs, több mint valószínű, hogy Frigyes császár ruházta fel ezen czimmel hűbéresét, hogy ezáltal is Magyarország iránti ellenséges indulatának kifejezést adjon. A másik adat pedig az ausztriai herczegség alapító oklevelében olvasható. Pertz, Móniim. German. Ilistorica IV. köt. 100. I. Frigyes császár ebben világosan kimondja, hogy az osztrák herczegnek mostantól fogva a birodalommal szemben minden kötelezettsége megszűnik, azonban annak kifejezésére, hogy a herczeg ezentúl is a birodalom kötelékében marad, a herczeg kötelességének ismerje minden, magyarok ellen indítandó háborúra 12 teljesen felfegyverezett harczost kiállítani és azokat egy hónapig saját költségén ellátni. Lásd Hannenheim Julius „Ungarn unter Béla II. und Geisa II. in seinen Beziehungen zu Deutschland3 (Hermannstadt 1884.) czimü értekezésének 38. lapját.