Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886

prágai püspököt, mint császári követet e őzéiből a magyar király udvarában találjuk.1)

II. Gejza, ki épen ekkor ellene támadt öcscse — István herczeg — részéről is fenyegetve érezte magát, a hatalmas császárral nyiltan szakítani nem bátorkodott és nemcsak az 1157. Szent-István napján (augusztus 20,) előtte megjelenő prágai püspököt segélyigéret- és gazdag ajándékokkal bocsátotta vissza; hanem egyszersmind az 1158. január közepén Regensburgban tartott birodalmi gyűlésre követeket is küldött.2)

István herczeg, II. Gejza testvére, ugyanis királyi bátyja ellen vádat emelt a császárnál. Frigyes a herczeg kérései által ösztönöztetve, azonnal követeket küldött a magyar királyhoz, kérvén öt, hogy fogadná öcscsét ismét kegyeibe. Gejza tehát azért küldött most Regensburgba követeket, hogy ezek részletesen adják elő a császárnak, mily méltatlan István herczeg az ő pártolására és nehogy a császár a herczeg szavainak hitelt adva, Gejzára megnehezteljen: fedezzék fel előtte azon sok botlást, melyet a herczeg már eddig is királyi bátyja ellen elkövetett; beszéljék el a császárnak, hogy Gejza öcscsét még a kormányzásban is részesítette és csak épen királyi czime által különbözött tőle mindaddig, mig a vérrokonság kötelékei köztük sértetlenül állottak fenn.

Miután a császár mind Gejza követeit, mind István herczeg előadását meghallgatta, belátta, hogy a viszály a testvérek között már annyira haladt, miszerint annak

1) Vincentíus Fragen,■sis, Dóbnernél, Monutn. Füst. Bohém. I. 46. 1.: „Eodem anno (1157) dominus Dániel, episcopus Pragensis in legationem ad regem Hungáriáé (a Fridcrico) dirigitur ad rogandam militiam ex parte eius contra Mediolanenses, qui in festő S. Stephani, regis eorum, legatione per- acta, impetratis videlicet quingentis Saracenis (Rahewin, i. m. I. 26. fej. ellenben 600 íjászt említ) cum multis muneribus in Bohemiam revertitur.“

2) Rahewin. i. m. I. 13. fej.