Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1875
6 márvány müveket becsülte legtöbbre, melyeket ez ezen művészeti ágban kitűnő mester Nikias átlátszd, halvány s leheletsze- rü színekkel bevont — a kérdést megoldottnak tekinthetjük, Mindazonát nem tudjuk határozottan, hogy az illetők festéket vagy festett viaszt használtak-e szobraik beeresztésére. A görögöknél kezdetben az istenek csak durva kődarabok vagy felöltöztetett fatörzsek által ábrázoltattak és Cecrops volt az első ki Egyptomból Minerva szobrát Görögországba hozva, fel költő, a még csirájában szunnyadó szépérzéket s a hellének ízlése változván, határozottabban lebegett előttük a gondolat s csakhamar megtalálták a kifejező műalakok formáját5 eldobták azt, mi a keletiek művészetében a szolgaság ideálja volt, kifejtették az összezsugorodott tagokat, kidomboriták a testalkatot s a szűk, izlósnélkílli öltözetet oly gazdag redőzetü öltöny- uyel váltották fel, mely az alak szépségének nagy előnyére volt s rövid idő múlva a görög szobrászok a természetet s életet bá- mulandóan tudták utánozni oly annyira, hogy némelyek — költői nagyítással élve — attól féltek, miszerint a fölállított szobrok elhagyják helyeiket, sőt még azt is regélték, hogy Herkules a saját személyét ábrázoló szobor után követ dobott mivel azt élőnek hitte. Eltekintve ezektől, az tény, hogy mindenkit meghat a tökély öszhangzatos érzete, mely a hellének müveit töké- lyesen kedvesekké teszi. A görög képzeletnek minden müveiben uralkodó jelleme a plasztikai alakítás volt. Nagyon jól értették ők, mikép kell a külső érzékitő közegnek, a jelnek vagy a képnek legfőbb technikai tökélyét megadni s müveiken igazság, igazi természetesség, teremtő erő és valódi gemalitás tükröződik. E tekintetben korunk művészei is tanulhatnak a görögöktől, csak a termó- szetfölötti világosság előtt ne zárják be szemeiket, továbbá ne induljanak ki sokaknak azon ferde nézetéből, hogy a szép szabad kifejezése mindannak, ami az emberi természetben van, vagyis: a szép minden törvénynek elmellőzése a művészetben.
