Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1875

7

Ha a művész csak az eszmét, a gondolatot tartja szem- előtt, oly alakot állít elé, mely nem ébreszt; ha ismét kizárólag a plasztikai tökély után törekszik, egy tiszta, s külsőleg tökéletes műdarabot fog alkotni, de egyszersmind olyat, mely a szívhez nem fog szólani. A görögök csak ritkán estek egyik vagy másik hibába, ők egyesítették e kettőt s innen van müveik nek nemes, tiszta, ékesen szóló egyszerűsége, mely sem többet, sem kevesebbet nem fejez ki, mint a mennyit a művész érzelme megkívánt.

A fönnmaradt legrégibb görög szobrok Kr. e. a 6-ik század végéről valók és a 4-ik század elején, Perikies korában Athénében már magas virágzásnak örvendett a classieai szobrászat, mert Peri kies a háborúkban nyert kincsek nagyobb részét a szépmiivészetek felvirágoztatására forditá, E korban egyesült erővel működtek a szobrászok s nemes versenyzésükben a polgárok elismerése s a kitűzött pályázati jutalmak hatalmas ösztönül szolgáltak.

A törvényhozás sem feledkezett meg a szépmüvésze- tek helyes irányban való fejlesztéséről s birságra ítéltettek azon szobrászok, kiknek müvei nem sikerültek; úgyszintén görög törvények szerint azon építész ki valamely középületre vonatkozó költségvetésben annyira tévedett, hogy a költségek a számítást egy negyeddel túlhaladták, köteles volt az építést saját költségén befejezni.

Athénében az utczák, köztérek, templomok és paloták emlékművekkel valának megrakva és mindazon hősök, tudósok, kik hazájoknak vitézség vagy tudomány által szolgálatot tettek, valamennyi istenségek, melyeket a babonaság imádás tárgyaivá tett, szobrok által voltak megörökítve.

Midőn Phidias a lelkes athenei néptől kérdező, hogy a megrendelt Minerva szobrát az elefántcsontnál olcsóbb márványból készitse-e? azt válaszölák: készítse abból, a mi méltóbb Athene városához.

A Praxiteles által készített Venus szobor átengedéséért