Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857
1637-ben a 82-ik edictumban Gyula-Fejérvár általuk honunkban egyedül lakható helyül tűzetett ki. Egész lakosságának száma: 5188. Ezek közül 1245 római katholikus; 424 helvét; 211 ágostai hitvallású; 1509 görög katholikus; 105 unitárius; 966 nem egyesült görög szertartásu és 728 zsidó; ide nem számítva a különböző nemzetü és vallásu 1051 idegent. A római katholikusok plébániai temploma a székesegyház a várban egy része a városon lévő barátok templomába jár, mely 1752-ben valószínűleg azon németajkú hívek számára épült, kik a vár sánczainak ásatására VI. Károly alatt ide hozattak s kikről a templom melletti utcza németek ut- czájának neveztetik. Utódjaikból egyetlen egy nő van még életben. Az ágostai hitvallásuak 1826-ki September 10-keig 34 éven át egy a temetőben álló faima- házban végzek isteni tiszteletüket. A városi piaez keletdéli részén álló templomuk alapköve 1824-ki october 24-én tétetett le, mely alkalommal a következő irás záratott az alapkőbe: „Religion stützt den Thron Und legt in der Zeit Den Grund zur Ewigkeit. Den Grund zu dieser ersten ev. Kirche in Carlsburg legen die Vorsteher dieser Gemeinde: Michael Gráf Medicináé Doctor, k. k. Cameral-Physikus und städtischer Senator, und Ignátz Schaffer supern. Senator im Jahre 1824 am 24. October. Unter der glorreichen Regierung Seiner k. k. Apóst. Majestät FRANZ I. Landespraesident war Se. Excellenz B. Johann Jósika von Branyicska, Superintendent Daniel Gräser. Stadtrichter in Carlsburg Joseph Dánffi de Miskoltz, Plärrer dieser Gemeinde Martin Müller. Baumeister Gottfried Dolny und Leopold Heilinger.“ E templom tornya csak 1856-ban végeztetett bé. A helvétvallásuak, kik a városnak leköltöztetésével hasonlólag egy faimaházban végzék áj- tatosságukat, 1760-ban építék föl a város közepében diszlö templomukat Málnási István papsága és Nagy Bányai Gáspár gondnoksága alatt. A református lakosok o czéíra tett önkénles adakozásait adományaikkal növelék: gróf Gyulai István, báró Bánfi Péter, gróf Teleki Mária, gróf Vay Borbara, gróf Teleki János, báró Dániel Polixéna, b. Wesselényi István és mások. — A románoknak Lipovány nevű városrészben kél és a Major nevűben hasonlólag két templomuk van. Mindenütt egyik az egyesülteké, a másik a nem egyesülteké. Régiebb mindkét helyen a mostani unitusoké, miután az itteni románok nagyobb része az 1697-ben létesített unió folytán a katholika anyaszentegyház kebelébe visszatérvén templomaikat megtartották. Mikor és ki által épültek e templomok, az okmányok teljes hiányában meg nem határozhatni. E körülményre vonatkozó jegyzőkönyvvel egyedül a lipoványi nem egyesült templom bir, mely — minthogy építése költségeinek legnagyobb részét az itten lakott görög kereskedőktől nyerte —- máig is görög templomnak neveztetik. Az említett jegyzék szerint 1783-ban kezdték építeni és 1794-ben végeztetett bé. Mi a majorbéli egyesült templomot illeti, mely közönségesen monostornak neveztetik, az alkalmasint már akkor épült, midőn a mostani vár épültével az illető mérnökök a sánczak vonalát — mint a hagyomány tartja — az oláh püspök lakán átvezetvén ez a városra költözni kénytelenítetett. Erősséget nyújt e hagyományi adatnak azon körülmény, hogy Athanasius az egyesültek második püspöke, kit, midőn 1700-ban Becsből visszaérkezett, gróf Apor István Gyula-Fejérvárra az országnagyok kíséretében ünnepélyesen bévezetett, 1710—1716 körül, tehát a vár építése alatt meghalván, e templom alá temettetett. (Baranyi, az unió létesítése körül fáradazóknak egyike a püspöki levéltárban létező okmányok tanúsága szerint, Lászlónak neveztetett. Lásd Benkö Transs. II. köt. 231 lapját.) A zsidók nagyobb része, kik német nyelven végzik isteni tiszteletöket hasonlólag újabb időben épült, díszes Synagogával bírnak.
